„Nehéz jóslatokat tenni, különösen a jövőt illetően.”

Afrika: Fiatalos népesség, régi problémák

Nagy terület, közepes népességszám, szerény gazdaság

Afrika Földünk második legnagyobb területű és második legnépesebb kontinense. Kiterjedése 30,2 millió km2, amely bolygónk felszínének nagyjából hat százaléka, a szárazföldek összterületének pedig bő egyötöde. Lakosságszáma az ENSZ adatai szerint kis mértékben meghaladja az 1,1 millliárd főt, és a globális érték egyhatodát közelíti. Afrika nemzetközi gazdasági súlya ugyanakkor viszonylag mérsékelt. 2600 milliárd USD-ra tehető GDP-jével (nominálértéken számítva) a lakott kontinensek rangsorában az utolsó előtti helyen áll Ausztrália és Óceánia előtt, a globális gazdasági termelésnek mindössze 3,5%-át adja. Ez az érték alig több mint tizede Európáénak, és a hat legnagyobb nemzetgazdaság (USA, Kína, Japán, Németország, Egyesült Királyság, Franciaország) mindegyikétől elmarad.

Afrikát északon a Földközi-tenger, északkeleten a Szuezi-csatorna és a Vörös-tenger, keleten az Indiai-óceán, nyugaton pedig az Atlanti-óceán határolja. Partvonalainak teljes hossza nagyjából 26 ezer km. Ez az érték a kontinens területéhez mérten nem számít nagynak, ha figyelembe vesszük, hogy az Afrika egyharmadánál alig nagyobb Európa ennél hosszabb tengerparttal rendelkezik. Afrika partvonalai ugyanis minden más földrészéinél tagolatlanabbak, kikötésre kevésbé alkalmasak. A kontinens területének viszonylag kis részét, alig 2%-át adják szigetek, annak ellenére, hogy Afrikához tartozik Madagaszkár, Földünk 4. legnagyobb szigete, amelynek területe több mint hatszorosa Magyarországénak. Afrika kiterjedése észak-déli irányban nagyjából 8000 km, nyugat-kelet viszonylatban pedig közel 7400 km. A kontinens legészakibb pontja (Blanc- vagy Abiad-fok) Tunéziában, az északi szélesség 37. fokától északra, a legdélebbi (a Tű- vagy Agulhasfok) a Dél-afrikai Köztársaságban, a 35. déli szélesség közelében helyezkedik el. Afrika nyugati határa, a Zöld-fok (Zöld-foki Köztársaság) Izland középső részével, keleti határa, a szomáliai Hafun-fok pedig nagyjából az iráni Teheránnal azonos földrajzi hosszúságon helyezkedik el.

afrika1Afrika földrajzi határai és közigazgatási beosztása

 

Sivatagok, szavannák, esőerdők

Afrika területén rendkívül sokféle éghajlati övezet található. A kontinens középső részén, az Egyenlítő környékén egyenlítői éghajlat uralkodik, amelyet 2000 mm, több helyen 3000 mm feletti éves csapadékmennyiség, magas, 80-100% közötti páratartalom, 24-28 °C körüli évi középhőmérséklet, valamint napi és éves viszonylatban is csekély hőingás jellemez. A tavaszi és az őszi napéjegyenlőséget követő időszak, amikor a Nap az Egyenlítő fölött delel, a fokozódó párolgás és az erősebb légköri feláramlás miatt különösen csapadékos, ezért ezeket a területeket a kétszakaszos esők övének is nevezik. Jellemző természetes növényzetük a trópusi esőerdő. Észak és dél felé haladva egyaránt az ún. egyszakaszos esők öve következik, ahol az év egy száraz és egy nedves évszakra oszlik, a csapadék éves mennyisége 1500 mm-ről fokozatosan 250 mm-re csökken, az éves hőingás pedig nő. A tipikus növényzetet a nedvesebb részeken a fás, a szárazabb területeken a füves szavanna képezi.

Még tovább távolodva az Egyenlítőtől zonális sivatagok és félsivatagok találhatók, köztük a világ legnagyobb sivatagja, az Európai Uniónál több mint kétszer nagyobb kiterjedésű, az Amerikai Egyesült Államok egészével összemérhető Szahara (9,4 millió km2). Ezeken a földrajzi szélességeken az év közel egészében leszálló légmozgás érvényesül, így a csapadékképződés minimális: sok helyen jelentősen elmarad a 250 mm-es értéktől, a szudáni Vádi Halfa település környékén sokéves átlagban a 2,5 mm-t sem éri el. (Ez jellemzően egy-egy jelentős esőzés és a közöttük eltelő, akár több esztendőnyi teljesen száraz időszak statisztikai átlagaként adódik.) A napsütéses órák száma kiugróan magas, az egyiptomi Asszuánban például meghaladja az évi 3800 órát, amely napi 10 és fél órányi napsütésnek felel meg. Ennek következtében a nyári időszakban rendkívül magas hőmérsékletek jellemzőek. Habár a líbiai Azíziában 1922-ben mért +57,8 °C-os értéket, amelyet közel kilencven évig abszolút globális csúcsként tartottak számon, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) 2010–2012 közötti felülvizsgálata során téves mérésnek minősítették és érvénytelenítették, így sem ritkák a jócskán 50 °C fok feletti forróságok. (A jelenleg elismert afrikai rekordot, +55,0 °Cot a tunéziai Kebiliben rögzítették.) Többnyire az évi középhőmérséklet is magas (a rekordot az etiópiai Dallol település tartja +34,4 °C-os értékkel), a hűvösebb hónapokban éjszakánként ugyanakkor fagypont alatti hőmérsékletek is előfordulnak. A növényzet rendkívül gyér, nagy területeken sziklás sivatagok, bizonyos térségekben homoksivatagok terülnek el.

A fenti éghajlati övezetességet a kontinens legészakibb és legdélibb szegélyein uralkodó mediterrán, a Guineai-öböl északi partvidékén megfigyelhető monszun, a Délkelet-Afrika tengerparti zónájában jellemző nedves szubtrópusi, valamint a legmagasabb hegyvidékeken kialakult hegyvidéki éghajlattípusok tarkítják. Utóbbiak területén a komoly fagy és a havazás sem példátlan: az Atlasz-hegységben található Ifranéban (Marokkó) afrikai rekordnak számító –23,9 °Cos hőmérsékletet is mértek már, míg a Kilimandzsárót (5895 m), a Mount Kenyát (5199 m) és a Ruwenzori-hegység legmagasabb csúcsait (maximum: 5109 m) az Egyenlítő közeli fekvés ellenére egész évben hó borítja. A szubtrópusi monszun területek pedig rendkívüli csapadékmennyiségükkel emelkednek ki: a kameruni Debundzsát sok évtizedes átlagban 10 ezer mm-t meghaladó érték jellemzi (ez Budapest adatának közel húszszorosa).

Helyenként bizonytalan politikai tagozódás

Afrika területén 54 db, az ENSZ által elismert szuverén állam, valamint további kettő vitatott státuszú terület található. Utóbbiak egyike az észak-szomáliai térségben található, közel másfél magyarországnyi területű Szomáliföld, amely több afrikai és európai országgal tart fenn politikai kapcsolatot, ugyanakkor függetlenségét a nemzetközi közösség, valamint annak egyetlen tagállama sem ismeri el hivatalosan. Az Afrika északnyugati részén található, hazánknál közel háromszor nagyobb területű Nyugat-Szahara (más néven Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság) egy 1975ös döntés értelmében szabadult fel a spanyol gyarmati függőség alól, a következő években azonban marokkói megszállás alá került. A térség függetlenségéért küzdő Polisario-front harcai révén ma területének mintegy egyötöde-egynegyede a nyugat-szaharai kormány tényleges fennhatósága alatt áll, a többit Marokkó ellenőrzi. Nyugat-Szahara tagja az Afrikai Uniónak, ám önállóságát az ENSZ, amely a területi vita mindkét fél által kölcsönösen elfogadott politikai megoldását szorgalmazza, nem ismeri el.

Afrika részét képezi több sziget, illetve szigetcsoport is: Franciaország függő területeként a Nógrád megye nagyságú Réunion (tengerentúli megye, 2512 km2) és a Pesthez hasonló méretű Mayotte (tengerentúli társult terület, 376 km2), valamint Nagy-Britannia külbirtoka, Szent Ilona (amely a hasonló nevű sziget mellett több más, összesen 421 km2-nyi szigetet magában foglal).

Természetföldrajzi értelemben Afrikához tartoznak ezen felül a Madeira-szigetek (Portugália autonóm régiója) és a Kanári-szigetek (Spanyolország autonóm közössége). A Gibraltári-szoros déli partján két, Marokkó által körbeölelt autonóm város, Ceuta (84 000 fő) és Melilla (78 000 fő) szintén Spanyolország részét képezi.

A kontinens politikai képe az elmúlt bő fél évszázad során jelentős változásokon ment keresztül. Afrika területének nagy részén még a II. világháború után is európai gyarmatok osztoztak, amelyek zöme az 1950-es évek második felében, valamint az 1960-as évek folyamán vált függetlenné, míg Portugália gyarmatai (köztük Angola – 1,25 millió km2 – és Mozambik – 801 000 km2) 1975-re nyerték el önállóságukat, Dzsibuti pedig 1977-ben vívta ki szuverenitását. Namíbia 1990-ben vált ki a

Dél-afrikai Köztársaságból, Eritrea több évtizedes konfliktus után 1993-ban vívta ki függetlenségét Etiópiától, Szudán korábbi déli országrésze pedig egy 2011-es népszavazás eredményeként alakult önálló állammá Dél-Szudán néven.

Több ország kapcsolatára határviták nyomják rá bélyegüket. Szudán és Dél-Szudán is jogot formál a több mint 10 000 km2-es Abyei területre, valamint számos kisebb, a közös határzónában található településre, amelyek jelenleg a szudáni kormányzat ellenőrzése alatt állnak. Dél-Szudán és Kenya egyaránt igényt tart az etiópiai hármashatárnál elterülő, lehatárolástól függően 10–14 000 km2-es Ilemi-háromszögre, amelyet döntően legeltető állattartást folytató népesség lakik, és amelyet ténylegesen a kenyai hatóságok ellenőriznek. Egy kisebb vitatott terület Dél-Szudán Ugandával közös határzónájában is található.

Mind Szudán, mind Egyiptom saját területének tekinti a Vörös-tenger mentén elterülő, egyiptomi ellenőrzés alatt álló Halaib-háromszöget (20 580 km2), miközben a közös határszakasz négy budapestnyi (2060 km2) területére, a Bir Tawil körzetre egyik fél sem tart igényt. (Szudán és Egyiptom egyaránt utóbbi területet szándékozna átengedni a másik félnek, amennyiben az elismerné saját követelését a Halaib-háromszögre vonatkozóan.) Egyiptomi ellenőrzés alatt áll a Vörös-tenger északi részén található két kis sziget, Tiran és Szanafir, amelyekre Szaúd-Arábia is igényt tart. A terület geopolitikai jelentőségét az adja, hogy mellettük halad el Izrael egyetlen déli (nem földközi-) tengeri kijárata a Vörös-tengerre.

Az Etiópia által ellenőrzött, jó három és fél magyarországnyi Ogaden régióját Szomália magának követeli. A térségbeli lázadók és az etiópiai kormányerők között fegyveres összetűzésekre is sor került. Több vitatott hovatartozású település található Etiópia és Eritrea határvidékén is (pl. Badme, Bure, Tsorona-Zalambessa). Eritrea és Dzsibuti esetében a Doumeira-fok és az előterében elterülő apró Doumeira-sziget képezi határviták tárgyát, amelyek 2008-ban fegyveres konfliktushoz vezettek.

Közép-Afrikában a nemzetközi határfolyó, a Kongó-folyam egyes szigeteit a Kongói Köztársaság és a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK, az egykori Zaire) is magának követeli. Kelet-Afrikában több tavi sziget hovatartozása képezi viták tárgyát: az Albert-tóban a KDK és Uganda, a Malawi (Nyasza)-tóban Tanzánia és Malawi, a Viktória-tóban Kenya és Uganda között. Kisebb határtelepülések fennhatóságát illetően eltérő állásponton áll Nyugat-Afrikában Elefántcsontpart és

Guinea, Burkina Faso és Benin, valamint Benin és Nigéria. A Guineai-öbölben a Kamerun, Nigéria és Egyenlítői-Guinea, valamint az utóbbi és Gabon közötti tengeri határvonalak futása számos ponton tisztázatlan volt. A kérdésben a hágai Nemzetközi Bíróság közreműködésével történt előrelépés, a rendkívül gazdag szénhidrogén-készletekkel rendelkező tengeri selfterület határainak végleges, minden érintett fél által elfogadott meghúzására azonban mindmáig nem került sor.

Etnikai, nyelvi, vallási viszonyok: kulturális sokszínűség társadalmi konfliktusokkal

Afrika etnikai, nyelvi, vallási tekintetben egyaránt rendkívül sokszínű ország. A kontinens északi részén (a szűken értelmezett Észak-afrikai régió mellett Mauritániában, Maliban és Nigerben, illetve Eritreában, Etiópiában, Dzsibutiban, Szomáliában és Kenya északkeleti vidékein) a sémi-hámi vagy afroázsiai népesség a meghatározó. A legnagyobb csoportot ezen belül a maghrebiek és az egyiptomiak, főként Egyiptomban és Szudánban a koptok, valamint a kontinens északnyugati részén a berberek képezik. Délebbre igen nagy területen töltenek be meghatározó szerepet a bantu népcsoportok is, akik a Dél-Kamerun – Kongói Köztársaság – Kongói Demokratikus Köztársaság – Dél-Uganda – Dél-Kenya zónában és attól délre (Namíbia, Botswana és a Dél-afrikai Köztársaság nyugati része kivételével) a népesség döntő többségét alkotják.

A két nagy terület közötti, Szenegáltól Dél-Szudánig és Kenya nyugati részéig húzódó övezet jóval kevertebb. Itt a lakosság zömét a nyugati részen a nyugati, középső és keleti bantoid népek, a mandék és a hauszák, a Guineai-öböl északi partvidékén a guineaiak, főleg Észak-Csádban, KeletNigerben és Északkelet-Nigériában a kanuri népek, keletebbre a közép- és kelet-szudániak, valamint (főként Dél-Szudánban, Észak-Ugandában és Nyugat-Kenyában) a nílusi népek képezik. Namíbiában és Botswanában a koiszanidok, a Dél-afrikai Köztársaság déli részén az indoeurópai (afrikaans), Madagaszkár szigetén pedig a maláj-polinéz népek a meghatározóak.

Az Afrikában beszélt nyelvek számát a különböző források 1500–3000 közöttre teszik. Különösen nagy jelentősége van néhány közvetítő nyelvnek, amelyeket szélesebb körben használnak. Ilyen az arab északon és északkeleten, a berber északon és nyugaton, a szomáli Afrika keleti „szarvánál”, a dzsula, a fulfulde és a hausza nyugaton, vagy a szuahéli Délkelet-Afrikában. Rendkívül fontos közvetítő nyelvek továbbá az egykori európai gyarmatosítók nyelvei. Nyugat- és Közép-Afrika jelentős részén hivatalos nyelvnek minősül a francia; a Guineai-öböl partvidéke, Kelet-, Közép- és Dél-Afrika számos országában az angol; Portugália egykori gyarmatainak utódállamaiban pedig a portugál.

Vallási tekintetben a fő választóvonal nagyjából a Sierra Leone–Szomália-egyenes mentén húzódik. Ettől északra a muzulmán vallás, délre a kereszténység a meghatározó. Afrikában él a világ muzulmán lakosságának több mint fele, a keresztények közelítőleg negyede. A kontinens számos térségében mindmáig jelentős számban képviseltetik magukat a hagyományos törzsi vallások követői, akiknek Madagaszkáron, Togóban vagy Tanzániában az össznépességen belüli arányuk is egyharmad feletti. Inkább elszórtan találhatók a kontinensen kisebb hindu (Mauritius vezető vallása), zsidó és buddhista vallású közösségek.

A földrész etnikai, nyelvi és vallási sokszínűsége figyelemre méltó kulturális értéket képvisel, ugyanakkor gyakran eredményez markáns társadalmi konfliktusokat, jelentős részben a gyarmati időszak egyik súlyos örökségéből fakadóan. Az európai gyarmatosítók által meghúzott határok az azonos etnikumú, nyelvű, vallású közösségek lakóterületét sok esetben szándékosan, az „oszd meg és uralkodj” elv alapján részekre szabdalták, és rendkívül heterogén, mesterséges területegységeket hoztak létre. Mivel ezek a határok a gyarmati rendszer összeomlása idején többnyire átöröklődtek az új, szuverén országokra, mindmáig jelentős hatást gyakorolnak a fegyveres összecsapásokra.

A legsúlyosabb konfliktus jelenleg a Boko Haram dzsihádista lázadócsoport nevéhez köthető, és 2009-ben a nigériai kormányzat ellen indult a Csád-tó délnyugati előterében, majd Kamerunra, Nigerre és Csádra is átterjedt. A harcokban 2014-ben több mint tízezren, a konfliktus kezdete óta közel húszezren vesztették életüket.

Szomáliában közel harminc esztendeje folyik polgárháború, amelynek révén a hivatalos mogadishui kormányzat tényleges hatalma immár csak az ország egy részére terjed ki. Északon Szomáliföld, északkeleten Puntföld szuverén államnak tekinti magát. A konfliktus az utóbbi évtizedben muzulmán felkelőcsoportok, valamint a fent említett három ország(rész) küzdelmévé alakult. Az elmúlt három évtized egészére vonatkozóan az áldozatok számát mintegy fél millió főre becsülik.

2003-ban súlyos konfliktus bontakozott ki Szudán nyugati Darfúr tartományában a helyi felkelő csoportok és az ország kormányzata között, amelynek a becslések szerint eleddig több százezer (200–500 000) halálos áldozata volt, miközben az ENSZ 2,5–3 millió főre teszi azok számát, akik kénytelenek voltak elmenekülni lakóhelyükről. Dél-Szudánban az ország függetlenné válása után két esztendővel, 2013-ban kezdődtek harcok a hivatalos kormányzat és az ellenzéki erők között. Az áldozatok számát több tízezerre, a menekültekét mintegy másfél millióra teszik.

2011 óta polgárháború zajlik Líbiában is, amely a korábbi diktátor, Moammer Kadhafi hatalmának megdöntése után sem ért véget, 2014-ben pedig újabb lendületet vett. A központi kormányzat és lázadócsoportok között folyik küzdelem a Közép-afrikai Köztársaságban is immár 2012 óta, több ezernyi áldozattal. Ezeknél kisebb intenzitású, ám így is súlyos konfliktusok zajlanak a Kongói Demokratikus Köztársaság, Burundi, illetve Egyiptom bizonyos részein. A kontinens közelmúltjának tragikus fejezetei közül különösen súlyos áldozatokkal járt az 1994-es ruandai népirtás, a második kongói háború (1998–2003) és a burundi polgárháború, melyekben egyes becslések szerint összesen 6-7 millió lakos veszthette életét.

Politikai és gazdasági integrációk: a gyarmati múlt öröksége és új törekvések

Afrika kulturális tagoltsága nemcsak társadalmi konfliktusok forrása, hanem gyakorta a nemzetközi szervezetekben való részvétel előmozdítója, illetve számos új politikai és gazdasági integráció kialakulásának is a mozgatórugója. A kontinens 54 ENSZ-tagállamának mindegyike tagja a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) is. A Seychelle-szigetek 2015-ös csatlakozásával immár 43 afrikai ország tagja a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO), 8 pedig megfigyelő státusszal rendelkezik; mindössze Dél-Szudán, Eritrea és Szomália nem tartozik egyik csoportba sem. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) 12 tagja közül négy (Algéria, Líbia, Nigéria, Angola) szintén Afrikában található.

A kontinens legátfogóbb integrációs szervezete sokáig az 1963-ban létrehozott Afrikai Egységszervezet (OAU, ill. OUA) volt, amelyet 32 afrikai állam hozott létre, az 1990-es évek közepén pedig már több mint félszáz tagot tömörített. A szervezet fő céljai közé tartozott a kontinens politikai és gazdasági egységének erősítése, a gyarmati időszakból örökölt nehézségek leküzdése, az életszínvonal emelése, valamint a nemzetközi béke és az emberi jogok érvényesülésének előmozdítása. Az OAU-t 2002-ben az Afrikai Unió (AU) váltotta fel, amelynek a földrész 54 országa tagja, köztük az ENSZ által önálló államként el nem ismert Nyugat-Szahara. A kontinensen egyedül Marokkó nem tagja az AU-nak, ő ugyanis 1985-ben éppen a Nyugat-Szahara tagsága elleni tiltakozásképpen lépett ki az elődszervezet OAU-ból, és később az AU-hoz sem csatlakozott.

Az Afrikai Unió végrehajtó szerve az Afrikai Unió Bizottsága, melynek székhelye az etiópiai AddiszAbebában található. A törvényhozó testület feladatkörét a Pánafrikai Parlament tölti be, amely a Dél-afrikai Köztársaságban, Johannesburg egyik elővárosában, Midrandban ülésezik. A parlamentbe 47 tagország törvényhozása delegál 5-5 tagot, képviselőinek teljes létszáma így 235 fő. A legfontosabb döntések ugyanakkor az Afrikai Unió Állam- és Kormányfőinek Gyűlésén születnek, amelyre évente egy alkalommal, csúcstalálkozó keretében kerül sor, változó helyszínen. A Gyűlés számára anyagokat előkészítő, annak alárendelt szervezetként működik a Végrehajtó Tanács, amelynek tagjai a tagállamok miniszterei. A szervezetnek egyaránt munkanyelve az angol, az arab, a francia és a portugál.

2008-ban fogalmazódott meg a kezdeményezés az Afrikai Szabadkereskedelmi Övezet (AFTZ) létrehozására, amely távlatilag a kontinens gazdasági integrációjának jelentős fejlesztését kívánja megalapozni. A 26 országot magában foglaló és közel 650 milliárd USD éves gazdasági termékkel jellemezhető – a kontinens népességének és gazdaságának egyaránt közel 60%-át átfogó – AFTZ kialakítását három, korábban már működő regionális jelentőségű integrációs szervezet képviselői szorgalmazták. Ezek:

  • a főként gazdaságfejlesztési intézkedéseket célzó Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC), amely 15 tagállamot (a Kongói Demokratikus Köztársaságot és Tanzániát, valamint az összes, náluk délebbre fekvő afrikai országot) foglal magában. A SADC 1992-ben a Délafrikai Fejlődést Koordináló Konferencia (SADCC, alapítva 1980-ban) utódjaként jött létre. Az Afrikai Unióhoz képest kiegészítő szerepet tölt be. Székhelye Botswana fővárosa, Gaborone, hivatalos nyelvei az angol, a francia és a portugál.

  • a Kelet- és Dél-afrikai Közös Piac (COMESA), amelynek Afrika északkeleti, keleti és középső részén, valamint az India-óceán térségében 20 ország tagja. Székhelye Zambia fővárosa, Lusaka, hivatalos nyelve az angol, a francia és a portugál.

  • a Kelet-afrikai Közösség (EAC), amelynek öt tagállama (Burundi, Kenya, Ruanda, Tanzánia, Uganda) az afrikai Nagy-tavak mentén terül el. A szervezet központja Tanzániában,

Arushában található. Az EAC 2010-ben bevezette az áruk, a munkaerő és a tőke szabad mozgását a tagországai között, hosszabb távú céljai között pedig a monetáris, majd a politikai unió megteremtése szerepel.

Az AFTZ létrehozását kezdeményező szervezetek három további nemzetközi szerveződés, a 15 tagországot tömörítő Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS; alapítva 1975-ben; székhely: Abuja, Nigéria), a 10 országra kiterjedő Közép-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECCAS; alapítva 1983-ban; székhely: Libreville, Gabon), valamint az 5 országot átfogó észak-afrikai Arab Maghreb Unió (AMU; alapítva 1989-ben; székhely: Rabat, Marokkó) csatlakozását is szorgalmazzák.

Számos afrikai ország aktív szerepet vállal olyan szervezetekben, amelyek hatóköre más kontinensekre, vagy azok bizonyos részeire is kiterjed. Az Iszlám Konferencia Szervezetének (OIC), amelyet 1969-ben azzal a céllal alapítottak, hogy a nemzetközi politikában megjelenítse a muzulmán világ értékeit és érdekeit, az 57 tagja közül 27 db Afrikában található. Ezek közé tartozik Észak- és Nyugat-Afrika legtöbb országa mellett Csád, Kamerun, Gabon, Dzsibuti, Szomália, Uganda, valamint Mozambik is. Az OIC-nek állandó küldöttsége van az ENSZ-ben, valamint az Európai Unióban, hivatalos nyelvei az arab, az angol és a francia.

Tíz afrikai ország (Algéria, Dzsibuti, Egyiptom, Líbia, Mauritánia, Marokkó, Szomália, Szudán, Tunézia, valamint a Comore-szigetek) tagja az 1945-ben alapított, 22 tagállamot tömörítő Arab Ligának. A kairói székhelyű szervezet célja a tagállamok közötti együttműködés erősítése, függetlenségük biztosítása, továbbá az arab országok érdekeinek képviselete.

Öt észak-afrikai ország (Mauritánia, Marokkó, Algéria, Tunézia és Egyiptom) rendes, egy (Líbia) pedig megfigyelő tagja a 28 EU-s tagállamot – így Magyarországot is – magában foglaló Mediterrán Uniónak (MU), amely a Földközi-tenger térségének jólétét és stabilitását hivatott előmozdítani. A Mediterrán Unió székhelye Barcelonában található, hivatalos nyelve az arab, az angol, a francia és a spanyol.

Afrika számos országa ma is élénk gazdasági, kulturális, illetve politikai kapcsolatokat ápol az egykori gyarmattartójával, illetve fő európai partnerével. A Brit Nemzetközösségnek (Commonwealth of Nations) 18 tagja van Afrikában, főleg a kontinens keleti és déli részén, valamint a Guineai-öböl mentén (Botswana, Dél-afrikai Köztársaság, Kamerun, Ghána, Kenya, Lesotho, Malawi, Mauritius, Mozambik, Namíbia, Nigéria, Ruanda, Seychelle-szigetek, Sierra Leone, Szváziföld, Tanzánia, Uganda, Zambia). A Frankofónia Nemzetközi Szervezetének (OIF), amelynek székhelye Párizsban található, 30 rendes, egy megfigyelő és egy társult tagja van Afrikában, főként annak nyugati és középső régiójában. Ezek között – gazdasági és politikai okokból – számos olyan ország található, amely nem volt francia gyarmat, illetve ahol nem a francia a hivatalos nyelv. Az újlatin nyelvet használó országokat magában foglaló, szintén párizsi központú, az újlatin kultúra ápolását célzó Latin Unió is jelen van Afrikában (Zöld-foki Köztársaság, Szenegál, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, São Tomé és Príncipe, Angola, Mozambik), hasonlóan a kulturális és politikai célkitűzéseket követő Portugál Nyelvű Országok Közösségéhez (CPLP; 8 afrikai tagállama a Zöld-foki Köztársaság, Szenegál, Bissau-Guinea, São Tomé és Príncipe, Egyenlítői-Guinea, Angola, Mozambik és Mauritius).

Komoly demográfiai kihívások

Afrika Földünk legnagyobb szaporodási rátával jellemezhető kontinense. Miközben a 2010–2015 közötti időszakban világszinten 12,0 ezrelék a természetes szaporodás üteme, Afrikában ennek több mint duplája, 25,0 ezrelék. Habár Afrika öt nagyrégiója között jelentős különbségek mutatkoznak, így is csak egyikük, Dél-Afrika nem előzi le markánsan a kontinensek rangsorában második helyen álló Latin-Amerikát annak 13,5 ezrelékes értékével (Kelet-, Közép- és Nyugat-Afrikában 27,0 ezrelék körül és felett; Észak-Afrika: 17,0 ezrelék; Dél-Afrika: 8,0 ezrelék). Ennek következtében Afrika a legfiatalosabb korszerkezetű kontinens: a lakosság kétötöde (39,8%) 15 évnél fiatalabb, miközben a 64 évnél idősebbek aránya mindössze 3,6%. Előbbi több mint duplája, utóbbi kevesebb mint egynegyede Európa megfelelő értékének (15,6%, ill. 16,8%).

afrika 2Afrika régiói a népességnövekedési, a születési és a halálozási ráta értéke alapján (2010–2015 között, ezrelékben). Alapadatok forrása: UN Demographic Yearbook 2013

A magas szaporodási rátából következően Afrika az elmúlt évtizedekben látványos népességrobbanáson ment keresztül: lélekszáma 2010-ben több mint három és félszeresen felülmúlta a fél évszázaddal korábbit. A növekedés mindegyik régióban igen markáns volt, bár kisebb eltérések kimutathatók: míg Dél-Afrikában „mindössze” háromszoros, addig Kelet-Afrikában több mint négyszeres gyarapodás következett be.

A nagy népességszaporulat globális összevetésben kedvezőtlen egészségügyi mutatókkal párosul. A születéskor várható átlagos élettartam Afrika egészére számítva mindössze 55,6 év. Ez bő 13 évvel kevesebb a világátlagnál (68,8 év), és ennél is jobban elmarad bármelyik más kontinensétől, utóbbiak értéke ugyanis kivétel nélkül meghaladja a 70 esztendőt. Ebben a tekintetben ráadásul egyik afrikai régió sincs kedvező helyzetben: még Észak-Afrikában is a globális átlagnál rövidebb élettartammal számolhatunk az újszülöttek esetében (68,3 év), a többi nagytérség értéke pedig 49 és 53 év között alakul. Az országok világranglistájának utolsó 33 helyén ráadásul kizárólag afrikai térségek szerepelnek (az abszolút minimum érték Sierra Leonét jellemzi: 44,0 év). A csecsemő- és a gyermekhalandóság mértéke (a születéstől számított egy, illetve 5 éven belül elhalálozott újszülöttek aránya) bármely más földrészét jelentősen meghaladja: előbbi 73 ezrelék (világátlag: 42 ezrelék, Európa: 7 ezrelék), utóbbi 116 ezrelék (világátlag: 59 ezrelék; Európa: 8 ezrelék). Figyelemre méltó, hogy Afrika összes országa közül mindössze hatban (Seychelle-szigetek, Mauritius, Líbia, Tunézia, Zöld-foki szigetek és Egyiptom) marad el a csecsemőhalandósági ráta 30 ezreléktől.

afrika 3Afrika régióinak népességszám-változása 1960 és 2010 között (az 1960-as érték százalékában). Alapadatok forrása: UN Demographic Yearbook 2013

 

Súlyos gondot okoznak a betegségek: a 15–49 éves korosztályon belüli HIV/AIDS-fertőzöttek aránya alapján a Föld országai közül 24 afrikai ország mutatja a legmagasabb értékeket. A probléma leginkább Dél-Afrikát sújtja (Botswanában, Lesothóban és Szváziföldön az említett korú népesség több mint ötöde fertőzött), de Kelet- és Közép-, illetve valamivel kisebb mértékben Nyugat-Afrikát is érinti. (Érdemi kivételt csak Észak-Afrika jelent.) Nyugat-Afrika ugyanakkor a fő gócpontja például a 2013 végével kibontakozó ebolajárványnak, melynek a hivatalos adatok szerint idáig több mint 10 000 halálos áldozata volt, 99,8%-uk Libériában, Sierra Leonéban és Guineában. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint a világ maláriás fertőzéseinek döntő többsége is Afrikában, mintegy 80%-uk a Szaharától délre eső területeken következik be.

Afrika összességében igen kedvezőtlen mutatókkal rendelkezik a népesség képzettsége terén is. A felnőtt korú afrikaiak közel kétötöde (38%) napjainkban is írástudatlan, a Szaharától délre eső térségek átlaga 41%, a rekordtartó Dél-Szudán értéke pedig 73%. Ez nemcsak Európa és Észak-Amerika pár százalékos mutatójánál, de a nemzetközi átlagnál (18,8%) is sokkal rosszabb helyzetet tükröz. A másod- és harmadfokú oktatás terén ennél is markánsabb különbségek mutatkoznak. Főként az északi régión kívüli területeken az alultápláltság (a Szaharától délre az öt év alatti gyermekek több mint harmadát érinti [37,8%]) és a tiszta ivóvízhez való hozzájutás terén is komoly hiányosságok tapasztalhatók (a Szaharától délre fekvő területeken a lakosság 36,6%-ának, sőt Csádban és Etiópiában több mint 70%-nak nincs hozzáférése egészséges ivóvízhez).

Afrika népességének fontos jellemzője az erős térbeli polarizáltság. Ez jelentős részben a markáns természetföldrajzi (főként éghajlati) különbségekkel és a mezőgazdasági termelés roppant eltéréseivel magyarázható. A kontinens átlagos népsűrűsége 36 fő/km2, ám a Szahara és a Kalahári-sivatag nagy része szinte teljesen lakatlan. Északon az Atlasz-hegység előterében és a Nílus völgyében, a Guineai-öböl északi partvidékén (főként annak keleti részén), Kelet-Afrika számos területén szórványosan (különösen a Nagy-tavak vidékén), valamint Dél-Afrika keletebbi részein viszont az egy négyzetkilométerre jutó lakosok száma – bizonyos esetekben sokszorosan – meghaladja a 100 fő/km2-t. Miközben a kontinens népességének csak kétötöde lakik városokban, a legsűrűbben lakott területeken több, globálisan is nagynak tekinthető óriásváros található. (Részletes bemutatásukat l. a regionális részben.)

afrika 4

Afrika nagyvárosai (a névaláhúzás a fővárosokat jelöli)

A világgazdaság árnyékában

Habár Afrika bolygónk lakosságának közel egyhatodával és gazdag ásványkincs-vagyonnal büszkélkedhet (az ágazati jellemzők részletes ismertetésével egyetemben l. az egyes régiók bemutatásánál), a kontinens részesedése Földünk teljes gazdasági termeléséből csupán 3,5%. A nyersanyagok zöme feldolgozatlanul vagy félkész termékként kerül értékesítésre a világ gazdag országaiban. A belőlük származó bevétel jelentős részét a konfliktusokhoz kapcsolódó (pl. katonai) kiadások emésztik fel.A hosszú távú gazdasági növekedéshez szükséges (pl. infrastrukturális) beruházások jelentős részének kihasználtsági foka a politikai instabilitás miatt alacsony. A mezőgazdaság színvonala Afrika legtöbb országában gyér, a hazai népesség szükségleteinek fedezésére is csak szerény mértékben alkalmas. A korszerű ipari ágazatok és a jelentős profitot generáló szolgáltató ágazatok (így az idegenforgalom) pedig néhány területen koncentrálódnak. Jellemző, hogy Afrika nemzetközi turizmusból származó bevételeinek közel felét két ország, a Délafrikai Köztársaság (27%) és Marokkó (20%) könyvelheti el.

Afrika súlya a nemzetközi kereskedelemben és a tőkemozgások szempontjából is szerény. A területén megvalósult külföldi működőtőke-beruházások részesedése a globális összértékből az elmúlt negyedszázad folyamán 2-3% között ingadozott. Ez kisebb, mint Belgium vagy Svájc értéke, ráadásul közel felét (44,7%) három nagy népességű ország, a legkorszerűbb iparral rendelkező Délafrikai Köztársaság (20,4%), a szintén viszonylag iparosodott Egyiptom (12,4%), valamint a szénhidrogénekben igen gazdag Nigéria (11,9%) fölözte le. Tőkekibocsátóként Afrika globális jelentősége elenyésző: a nemzetközi működőtőke-befektetések mindössze 0,6%-a származik a kontinensről, ami Finnország mutatójával mérhető össze. Hasonló nagyságrendek mutatkoznak a kereskedelem terén: a kontinens a világ teljes exportjának mindössze 2,9%-át, importjának 3,4%-át adja. Kiemelendő, hogy Afrika behozatalának értéke 16%-kal meghaladja a kivitelét, vagyis a külkereskedelem egyenlege erősen negatív.

A kontinens egészének nagyjából 300 milliárd USD-ra tehető külső adósságállománya Földünk vezető gazdaságaihoz képest nem nagy, Afrika gazdasági teljesítőképességéhez mérten ugyanakkor jelentős: az összes exportbevétel mintegy egyhatodát az adósságszolgálat finanszírozása emészti fel. Igaz, ez jelentős előrelépést tükröz az 1990-es évek derekának 40% körüli értékéhez képest. Az afrikai nemzetgazdaságok egy részének fontos bevételi forrását jelentik a külföldről származó hazautalások. A kontinens lakosságának 3,7%-a tartózkodik külföldön, hazautalásaik a teljes GDP 5%-át adják. Az országonkénti szórás azonban rendkívül nagy: míg összegszerűen a nagyobb észak-afrikai országok (Marokkó, Algéria, Egyiptom), illetve Nigéria részesülnek legnagyobb mértékben ebből a forrásból, a GDP-hez mért részarány tekintetében a Guineai-öböl vidékének és Dél-Afrikának a kisebb országai vezetnek (pl. Gambia: 20%, Lesotho: 19,8%), számos térség (pl. Angola) hasonló mutatója ugyanakkor 0% vagy ahhoz közeli. Afrika gazdasági fejlettsége alacsony, de a kontinens tagolt. A fejlettebb országok az egy főre jutó GDP alapján Észak- és Dél-Afrikában vannak, míg az elmaradottak zöme Közép- és Kelet-Afrikában.

afrika 5A gazdasági fejlettség különbségei Afrikában (2013).
Alapadatok forrása: World Bank World Development Indicators 2015

 

Afrika makrorégiói és területi megosztottsága

 

Az ENSZ besorolása alapján Afrikát öt nagy térségre lehet bontani: ezek Észak-Afrika, Kelet-Afrika, Közép-Afrika, Nyugat-Afrika és Dél-Afrika. A területi megoszlás alapján a legnagyobb Észak-Afrika, amelyet Kelet-Afrika, Közép-Afrika és Nyugat-Afrika követ; a legkisebb területű Dél-Afrika. A legnépesebb viszont Kelet-Afrika, amelyet Nyugat-Afrika, Észak-Afrika és Közép-Afrika követ; a legkisebb népességarányú Dél-Afrika.

afrika 6Afrika makrorégiói az ENSZ besorolása szerint

 

Az afrikai rgik rszesedse a kontinens teljes terletbl npessgbl valamint fiatalkor 014 ves lakossgbl Alapadatok forrsa UN Demographic Yearbook 2013Az afrikai régiók részesedése a kontinens teljes területéből, népességéből, valamint fiatalkorú (0–14
éves) lakosságából. Alapadatok forrása: UN Demographic Yearbook 2013

Afrika országai is meglehetősen különböznek egymástól, mind területük, mind népességük és gazdasági súlyuk alapján. A legnagyobb területű országok Szudán, Algéria és a KDK, míg a legnépesebbek Nigéria, Egyiptom, Etiópia. A legnagyobb GDP-t Nigéria, a Dél-afrikai Köztársaság és Egyiptom állítja elő.

 

afrika 8

afrika 9

afrika 10

Afrika országainak terület-, népesség- és GDP arányos térképei (2013). Jól megfigyelhető a ritkán lakott Közép-Afrika szerény népességi és gazdasági súlya, Nyugat- és Kelet-Afrika tekintélyes népességi részaránya, valamint különösen Nigéria, Egyiptom és a Dél-afrikai Köztársaság gazdaságának jelentős mérete. Alapadatok forrásai: UN Demographic Yearbook 2013, World Bank World Development Indicators 2015

Észak-Afrika

Az ENSZ besorolását alapul véve az észak-afrikai országok keletről nyugat felé az alábbiak: Egyiptom (EGY), Szudán (SUD), Líbia (LBA), Tunézia (TUN), Algéria (ALG) és Marokkó (MAR). Szudán a legdélibb fekvésű, és jegyei alapján egyfajta átmenetet képez Afrika más régiói felé. A területhez sorolódik még Nyugat-Szahara, amely területet a függetlenség kivívása után Marokkó szállta meg, és javát fennhatósága alá vonta; itt a terület sorsa, ti. a függetlenség vagy Marokkóhoz tartozás, egy népszavazáson múlhat majd. (Az ENSZ a terület önállóságát nem ismeri el.) A gyarmati múlt örökségeként Marokkóban két város (Ceuta és Melilla), valamint partközeli kisebb szigetek Spanyolországhoz tartoznak, akárcsak a nyugati parthoz közeli atlanti-óceáni szigetek közül a Kanári-szigetek (autonóm közösség). Ezen túl óceáni területként még Madeira szigete is a makrorégióhoz sorolható, amely Portugália külbirtoka (autonóm régió). Szudánból 2011-ben egy népszavazás eredményeként kivált Dél-Szudán, ám a két ország között területi vita folyik egy 10 ezer négyzetkilométeres területről. Szudán és Egyiptom, valamint Egyiptom és Szaúd-Arábia viszonyát is terhelik területi viták (részletesen l. az általános részben). Külön ki kell még emelni a tengeri forgalom szempontjából az Afrika körülhajózását szükségtelenné tevő, a Földközi- és a Vörös-tengert (így az Atlanti- és az Indiai-óceánt) összekötő Szuezi-csatornát, amely a XIX. század második felében épült és 1956-ig angol kézen volt. A sok viszály, háborúskodás után napjainkban Egyiptom tulajdona, és jelentős hajóforgalmat bonyolít le.

A mintegy 7,9 M km2 területű Észak-Afrikát északról a Földközi-tenger, nyugatról az Atlanti-óceán, keletről a Vörös-tenger és a Közel-Kelet (az egyiptomi Sínai-félsziget jelenti az összeköttetést utóbbival), míg délről az afrikai makrorégiók, Nyugat-, Közép- és Kelet-Afrika egyes országai határolják.

A terület két markáns tája a száraz Szahara (illetve Szudán révén a csapadékban gazdagabb Felső-Nílus vidéke) és északnyugaton az Atlasz-hegység, amelyek természeti erőforrásokban viszonylag szerények. Az ásványkincsek közül kiemelkedik a szénhidrogén. Nagy kőolaj-kitermelők Algéria (1,9 M hordó/nap), Líbia (kb. 0,7 M, ám itt a kitermelés az elmúlt években visszaesett a polgárháborús viszonyok miatt) és Egyiptom (0,68 M), a földgáz-kitermelésben pedig Algéria (83 Mrd m3, ezzel Afrikában vezető ország, bár a világtermelés alig 2%-át adja) és Egyiptom (62 Mrd) szerepe fontos. A felszínre került szénhidrogén vezetékeken jut ki a tengerpartra, ahonnan vagy tengeralatti vezetékeken, vagy tartályhajókon (a földgáz cseppfolyósítva) jut el a fő exportpiacra, Európába. Ezen túl egy része helybeli feldolgozásra kerül, a fejlődő vegyipart éltetve, melynek termékei részint szintén exportra kerülnek. A térségben a foszfátkitermelés fontos még, amelyben Marokkó emelkedik ki (Nyugat-Szaharával együtt), de Tunéziában, Egyiptomban és Algériában is működnek bányák. A nyersanyag exportján túl helyben előállított vegyipari anyagok alapja is a foszfát (pl. műtrágya, foszforsav). A vegyipari teljesítménye alapján Egyiptom előkelő helyen áll egyes termékek (pl. ammónia, műtrágya) világranglistáján. Szerényebb mennyiségben érceket (leginkább vas-, ólom- és cinkérc) is kitermelnek egyes régiókban, amelyek az exporton kívül növekvő arányban a hazai kohókat táplálják. A helyi nyersanyagra épülve az egyiptomi cementipar fontos még. Észak-Afrika a kontinens energiatermelésének több mint 40%-át adja, Algéria egymaga 20%ot a szénhidrogén-bányászat miatt. Az elektromos-energia előállításában is hasonlóan magas arányt képvisel a térség (43%), de itt Egyiptom emelkedik ki a maga 23%-os értékével (2012), amelynek döntő részét hőerőművekből nyeri az ország. (A vízerőművek súlya lecsökkent, de ez még így is a második legnagyobb előállítást jelenti a kontinensen, főként a Níluson működő nagy Asszuáni-gát és erőmű révén.)

A térség éghajlatára jellemző, hogy döntően sivatagi, egyedül a partvidéken, foltokban mediterrán. Az éghajlati adottságok miatt a térség nagyobb része az emberi megtelepedésre és a mezőgazdasági művelésre nem alkalmas. A Szahara sivatagi, félsivatagi területein csak a felszínre hozott víz révén életre kelt oázisok vagy a bányászathoz kapcsolódó kisebb telepek jelentik a társadalom megjelenési formáit. A Szaharát átszelő Nílus mente viszont „zöldül”, települések sorjáznak a partján, és újabban a folyóból kivezetett csatornákkal próbálják meghódítani a sivatagot. A Felső-Nílus vidéke viszont barátságosabb éghajlata révén már sűrűbben lakott. Az Atlasz-hegység is valamivel több életet tükröz, mint a sivatag, de a hőmérsékleti és csapadékviszonyok nem kedveztek nagyobb települések kialakulásának. A Földközi-tenger partja ellenben a növénytermesztésnek is teret adó éghajlata, a kereskedelmi kapcsolatok lehetőségei miatt már az ókorban sűrűbben benépesült.

A térségben sokáig Egyiptom, majd Karthágó voltak a fő centrumtérségek városaikkal, ám míg Egyiptomban a parton (pl. Alexandria) és a Nílus mentén is létrejöttek virágzó ókori települések (pl. Luxor, Aszjút), addig Karthágóban csak a tengerparton helyezkedtek el ilyenek, és tengerparton terült el a néhány görögök alapította város is (pl. a mai Bengázi). A római fennhatóság alatt a városok tovább fejlődtek, majd az arabok terjeszkedése során újabb városok is születtek (pl. Kairó). A középkorban részben az Oszmán Birodalomhoz tartozott a terület, majd az újkorban az európai gyarmatosítás áldozata lett: Spanyolország (Marokkó), Franciaország (Algéria, Marokkó), Olaszország (Líbia) és Nagy-Britannia (Egyiptom, Szudán) szerzett itt területeket. Az ekkor betelepülők már újabb településeket nem alapítottak, új városok inkább a demográfiai robbanás után zsúfolttá váló nagyvárosok mentesítésére épültek, például Egyiptomban. A függetlenségüket a 20. század második felében sorra kivívták a mai országok, néha fegyveres küzdelem árán. Napjainkban a vezető metropolisz Egyiptom fővárosa, Kairó (7,7 M fő, agglomerációjával 15 M fő), egész Afrika legnagyobb városa. Mellette a legnépesebb városok (>1 M fő) Alexandria (3,8 M, EGY), Omdurman (3 M, SUD), Casablanca (2,9 M, MAR), Gíza (2,4 M, EGY), a szudáni főváros, Kartúm (2,2 M, agglomerációval 5,2 M, SUD), al-Chartum Bahri (1,7 M, SUD), a marokkói főváros, Rabat (1,6 M, agglomerációval 2,1 M, MAR), az algériai főváros, Algír (1,5 M), Fez (1 M, MAR), Shubra al-Chaima (1 M, EGY), a líbiai főváros, Tripoli (1 M, agglomerációval 2 M), valamint fontos még a tunéziai főváros, Tunisz (0,7 M, agglomerációval 2,7 M).

A térség lakosságszáma eléri a 210 M főt, amely Afrika lakosságának közel 20%-a. A legnépesebb Egyiptom (85 M), őt követi Algéria (38), valamint Marokkó és Szudán (33 és 31). Tunézia és Líbia szerényebb lélekszámú (10,9 ill 6,5), Nyugat-Szahara lakosságszáma pedig nem éri el a 300 ezer főt. A térségben a sémi-hámi (vagy afroázsiai) népesség a meghatározó. A legnagyobb csoportot ezen belül a maghrebiek és az egyiptomiak, főként Egyiptomban és Szudánban a koptok, valamint a kontinens északnyugati részén a berberek képezik. A lakosság java arab nyelvű, a domináns vallás pedig az iszlám (szunnita ága). Minden országban az arab a hivatalos nyelv (Egyiptomban az egyiptomi arab), ezen túl Marokkóban és Algériában a számottevő kisebbséget képező őshonos népcsoport, a berberek nyelve is hivatalos, Szudánban pedig az angol.

afrika 11Észak-Afrika népességének országonkénti megoszlása.
Alapadatok forrása: UN Demographic Yearbook 2013

A terület demográfiai viszonyaira a fejlődő országok problémái a jellemzők. Az ENSZ adatai szerint a népesség növekedési rátája 1,7% (2010-es évek átlaga), ami afrikai viszonylatban viszont már nem olyan magas, és a relatíve alacsonyabb születési rátából (25‰) fakad, amely azonban viszonylag alacsony halálozási rátával (7‰) párosul. A várható élettartam világszinten is viszonylag magas (több mint 70 év), kivéve Szudánt (62). A 0-14 évesek aránya napjainkra 30%-ra mérséklődött, ugyanakkor kiemelkedően magas a középkorúak (15-64) aránya, mintegy 64%. Az aktív korúak megnövekedett számát a tartós kivándorlás vagy az ideiglenes külföldi munkavállalás csapolja meg, amely migráció egyrészt a nyelvi kapcsolatok miatt az egykori gyarmattartók, másrészt a kőolajban gazdag arab országok felé irányul. A térségből útra kelők száma még nagyobb, mivel Észak-Afrikát „ugródeszkaként” használják a menekültek egész Afrikából: sokan vágnak innen neki a tengeri útnak az európai kontinens felé. Közülük többen a tengerbe vesznek, míg a partot érőket menekülttáborok fogadják be. Ez a probléma súlyos teherként nehezedik az Európai Unió és tagországai vállára. Komoly térségi probléma terheli még Szudánt: 2003-ban súlyos konfliktus bontakozott ki Szudán nyugati Darfúr tartományában a helyi felkelő csoportok és az ország kormányzata között, amelynek a becslések szerint eleddig több százezer (200–500 000) halálos áldozata volt, miközben az ENSZ 2,5–3 millió főre teszi azok számát, akik kénytelenek voltak elmenekülni lakóhelyükről. Hasonlóan komoly harcok jellemzik Líbiát: 2011 óta zajlik itt polgárháború, amely a korábbi diktátor, Moammer Kadhafi hatalmának megdöntése után sem ért véget, 2014-ben pedig újabb lendületet vett, számos emberáldozattal. Ennél jóval kisebb volumenű emberáldozatokkal jártak, ám annál nagyobb médiahírt kaptak az elmúlt évek egyiptomi belpolitikai viszályai, terrorista cselekményei.

A mezőgazdasági termelésre a művelhető földek hiánya, a kevés legelő, a kevés csapadék, így az öntözés fontos szerepe, valamint a termelés nagyfokú zonalitása a jellemző. A partokon intenzív növénytermesztés zajlik, innen származnak az európai piacokat is ellepő prímőr zöldségek (pl. paradicsom, paprika), a citrusfélék (főként Egyiptomból [a világtermés 2-3%-a] és Marokkóból), valamint a főként a hazai fogyasztás céljait szolgáló olívabogyó (és olívaolaj). Ezek egy része az öntözött földeken az oázisokban is megterem, a nagyhozamú datolyafák mellett, amelyek termése szintén a térség fontos kiviteli cikke. A parton és a belsőbb területeken a gabona és a hüvelyesek szerényebb volumenű termesztése ugyanakkor a lakosság ellátását szolgálja (kiemelkedik Egyiptom búza-, kukorica- rizs- és burgonya-, valamint Szudán földimogyoró-termesztése), ám nem mindig elegendő a termés, így alkalmanként importra is kényszerülhet egy-egy ország. Az egyre duzzadó számú lakosságnak az élelmiszerrel való ellátása ezért kritikus, belpolitikai feszültségekkel terhelt. Az élelmiszeripar a növények feldolgozására települt, így ma már feldolgozott formában is kerülnek ki cikkek a világgazdaságba. A növénytermesztésből kiemelhető még a gyapot, len Egyiptomban, amely a ma is fontos helyi textilipar egyik alapja, valamint a dohány (cigarettagyártás), a Nílus mentén pedig a cukornád.

Az állattartás szerény, az önellátást célozza, és az egyes térségekhez igazodóan speciális; jellemző az oázisokban a tevék tartása, az Atlasz-vidéki legelőkön a juh- és kecsketartás (Algéria, Marokkó), és sokfelé a ló (jelentősebb EGY, MAR) ill. a (házi és nagyüzemi tartású) baromfi. Szudán a szavannákon tartott szarvasmarha- (40 M), kecske- (43 M) és juhállomány (50 M) nagysága alapján kiemelkedik a térségből. A gyapjú fontos alapanyaga a térség textiliparának (ruhák, szőnyegek stb. házi készítése illetve nagyüzemi gyártása) (SUD, MAR, EGY). A tengerek szomszédságában fekszik a terület, ám a vizek csekély halállománya miatt a halászat szerényebb szerepű és önellátási célokat szolgál; egyedül Marokkó emelhető ki (a zsákmány mennyisége és export alapján). A folyami halászat tekintetében viszont Egyiptom emelkedik ki (Nílus) Afrika országai közül. A vallási keretek miatt az élelmiszer- és italfogyasztásnak térségi specialitásai vannak; a sertéshús és a bor tilalma ezekből a legfontosabbak.

A korábban említett klasszikus, nyersanyag-feldolgozó iparágakon túl a modernebb ipar is kezd gyökeret verni a térségben, kifejezetten a parti nagyvárosokban és a belső egyiptomi városokban jelentek meg alkatrészgyártó és összeszerelő üzemek. Részben a hazai iparfejlesztésnek, részben külföldi tőkének köszönhetők ezek, mivel a külföldi tőke (FDI) a kitermelő ágazatokon túl e téren is aktivizálódott. Észak-Afrika a külföldi tőkeállományt tekintve kiemelkedik Afrikából: a tőkeállomány több mint 35%-a jut erre a makrorégióra (241 Mrd USD, 2013); kiemelkedik Egyiptom (80 Mrd, Afrikában a második legmagasabb érték) és Marokkó (50 Mrd, 4.). Egyes országokban az elmúlt évek fegyveres összetűzései, erőszakos eseményei azonban rosszul hatottak a beruházások éves áramlására (FDI flow), így ciklikusság figyelhető meg ezen a téren (sőt Egyiptomban volt olyan év, amikor csökkent a tőkeállomány).

A térség gazdasági értéktermelése a GDP tükrében világviszonylatban szerény: Egyiptom Afrika harmadik, Algéria negyedik legnagyobb gazdaságú országa, azonban az arányuk mindössze 0,36 és 0,28% a világ GDP-jében. A gazdaság növekedése hullámzó, a 2000-es évek lendületét a gazdasági válság, majd egyes országokban az „arab tavasz” vetette vissza. A világkereskedelemben nem játszik meghatározó szerepet a térség, a világ első ötven országa között csak Egyiptom bukkan fel a világimport 0,3%-ával. Az európai kereskedelemben azonban fontos a szerepük, a vezető kereskedelmi partner az európai térség (országonként különböző arányban Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Nagy-Britannia, Németország), de Kína is egyre nagyobb részét adja a forgalomnak. Az exporton belül az ásványi nyersanyagok, mezőgazdasági termékek, textilipari cikkek, félkész áruk a jellemzőbbek, az importon belül pedig a késztermékek, gépek, élelmiszerek, országonként eltérő arányban. A kereskedelemben a tenegri kikötők játsszák a vezető szerepet (MAR, ALG, EGY), ám ezek forgalma világviszonylatban szerény, egyedül az egyiptomi Port Szaid konténerforgalma emelkedik ki a Szuezi-csatorna miatt.

A szolgáltató szektor mind a gazdasági értéktermelésben, mind a foglalkoztatottságot nézve még nem domináns szerepű. A külföldi turizmus nagyságát tekintve (UNWTO, 2010-es évek átlaga) Észak-Afrika kiemelkedik Afrikából. Fő célterületei az ókori emlékei miatt Egyiptom (9-14 M regisztrált érkezés évente), valamint egzotikus helyei és viszonylagos belpolitikai stabilitása miatt Marokkó (9-10 M) és Tunézia (5-7 M). A volumen azonban hullámzó, az idelátogatók száma függ az adott ország aktuális belpolitikai helyzetétől. Az utasforgalmat afrikai viszonylatban kiemelkedő egyiptomi (Kairó), marokkói (Casablanca, Marrakech) és tunéziai (Monastir, Tunisz) repülőterek bonyolítják le, közülük is Kairó emelkedik ki a második legnagyobb afrikai utasforgalommal (kb. 10 M utas évente).

A gazdasági és társadalmi fejlettség tekintetében világviszonylatban hátrányos, afrikai viszonylatban közepes, ill. jó helyzetű országokról van szó. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számított 2013-as értéke alapján Líbia (21 ezer USD) emelkedik ki, mögötte Algéria (13,3), Egyiptom és Tunézia (11,1), sorakozik, míg leszakadva követi őket Marokkó (7,2) és a legszegényebb Szudán (3,4). (Összehasonlításként: Magyarország értéke 23,3). A HDI alapján (ENSZ, 2013) hasonló a helyzet: vezet Líbia (55. a világranglistán), őt követi Tunézia (90.), Algéria (93.), Egyiptom (110.), majd Marokkó (129.) és végül Szudán (166.). (Magyarország helyezése 43.)

afrika 12Észak-Afrika országai egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számított GDP alapján (2013). Alapadatok forrása: World Bank World Development Indicators 2015

 

Észak-Afrika országainak politikai, gazdasági szövetségeire jellemző, hogy tagjai az ENSZ-nek, az IMF-nek, valamint az Afrikai Uniónak (utóbbinak Nyugat-Szahara is tagja, emiatt viszont Marokkó nem). Az országok tagjai az Iszlám Konferencia Szervezetének (Egyiptom tagsága pár évig fel volt függesztve) és az Arab Ligának. A térséget gazdasági területen a Mediterrán Unió fűzi az Európai Unióhoz és tagállamaihoz (ebben Szudán nincs benne, Líbia megfigyelő), amelynek célja szabadkereskedelmi övezet kialakítása a Mediterráneumban; a folyamat azonban több tényező miatt akadozik. Egy másik szerveződés az Arab Maghreb Unió, amelynek Algéria, Tunézia, Líbia és Marokkó a tagja. A Kereskedelmi Világszervezetnek tagja a térségből Egyiptom, Tunézia és Marokkó, míg Egyiptom és Líbia az Afrikai Szabadkereskedelmi Övezetnek is tagjai. Egyiptomot, Tunéziát és Marokkót a Frankofónia Nemzetközi Szervezete is magába foglalja, míg Algériát és Líbiát kőolaj-exportja miatt az OPEC.

Kelet-Afrika

Az ENSZ besorolását alapul véve a kelet-afrikai országok az alábbiak: északról dél felé a tengerparton Eritrea (ERI), Dzsibuti (DJI), Szomália (SOM), Kenya (KEN), Tanzánia (TAN) és Mozambik (MOZ), míg a szárazföldön belül Dél-Szudán (S-SUD), Etiópia (ETH), Uganda (UGA), Ruanda (RWA), Burundi (BDI), Zambia (ZAM), Malawi (MAW), Zimbabwe (ZIM), valamint az óceánban a Comore-szigetek (COM), a Seychelle-szigetek (SEY), Madagaszkár (MAD), Mauritius (MRI), illetve Franciaország tengerentúli területei közül Mayotte (tengeren túli társult terület) és Réunion (tengerentúli megye, az EU része).

Ezek közül új országok a 2011-ben népszavazás eredményeként Szudánból kivált Dél-szudáni Köztársaság (amelynek területi vitái vannak napjainkban is Szudánnal), valamint a hosszú függetlenségi harcok után, szintén népszavazás eredményeként Etiópiától 1993-ben elszakadt Eritrea. Dél-Szudán és Kenya egyaránt igényt tart az etiópiai hármashatárnál elterülő, lehatárolástól függően 10–14 000 km2-es Ilemi-háromszögre, amelyet döntően legeltető állattartást folytató népesség lakik, és amelyet ténylegesen a kenyai hatóságok ellenőriznek. Az Etiópia által ellenőrzött, jó három és fél magyarországnyi Ogaden régióját Szomália magának követeli. A térségbeli lázadók és az etiópiai kormányerők között fegyveres összetűzésekre is sor került. Több vitatott hovatartozású település található Etiópia és Eritrea határvidékén is (pl. Badme, Bure, TsoronaZalambessa). Kelet-Afrikában még több tavi sziget hovatartozása képezi viták tárgyát: az Alberttóban a KDK és Uganda, a Malawi (Nyasza)-tóban Tanzánia és Malawi, a Viktória-tóban Kenya és Uganda között. Eritrea és Dzsibuti esetében a Doumeira-fok és az előterében elterülő apró Doumeira-sziget képezi határviták tárgyát, amelyek 2008-ban fegyveres konfliktushoz vezettek.

A tengeren több más sziget hovatartozása vitás. Földrajzilag a Comore-szigetek része Mayotte szigete, amely terület korábban együttesen francia fennhatóság alatt volt; 1975-ben a Comoreszigetek független ország lett, Mayotte népszavazás útján viszont francia terület maradt, amelyet Comore-szigetek állama máig vitat. A Glorioso-szigeteket a gyarmati korszakban a Comoreszigetekről igazgatták a franciák, ám utóbbi függetlensége után nem lett ennek része, amelyet a comorei állam szintén vitat. A korábban említett, rendezett politikai viszonyú szigetek körébe tartozik még a partok közelében fekvő Zanzibár-szigetcsoport, amely addigi önálló területként 1964-ben Tanganyikával egyesült, így jött létre a mai Tanzánia. Ki kell még emelni Szomáliát, ahol a kilencvenes években területi szakadás következett be: északi része függetlenné nyilvánította magát (amelyet Szomália nem ismer el), délen pedig belviszály dúlt; napjainkban is bizonytalan a helyzet, de az ország egysége hivatalosan fennáll.

A közel 7 millió km2 területű makrorégió északon a Vörös- és Arab-tengerrel, keleten az Indiaióceánnal határos; északon az Arab-félsziget közelsége emelhető ki még. A kontinensen Észak-, Közép- és Dél-Afrika országai a szomszédjai.

A terület természetföldrajzi szempontból heterogén, mivel mind domborza

Saját pénzükből támogatják az ukrán hadsereget – mondta Magyarország miniszterelnöke

БУДАПЕШТ, 28 июля. /ТАСС/. Продолжительность и сроки окончания конфликта на Украине будут зависеть только от США и Евросоюза, которые содержат на свои деньги украинскую армию. Такое мнение выразил премьер-министр Венгрии Виктор Орбан, выступая в программе радиостанции Kossuth

Он отметил, что для продолжения боевых действий украинцам нужны "три вещи: деньги, деньги и еще раз деньги", которыми их обеспечивают страны Запада. Поэтому, как пояснил глава правительства Венгрии, главные вопросы по поводу украинского конфликта заключаются в следующем: "как долго президент США будет тратить на него бесчисленные миллиарды и сколько еще продержится Европа", которая сама находится в тяжелом экономическом положении.

"С помощью всевозможных финансовых манипуляций американцы могут делать большие деньги, но Европа - это другой разговор, она к этому не приспособлена. Мы не можем производить деньги так легко, как это делают американцы", - сказал премьер. По его словам, "европейская экономика находится в беде, война [на Украине], похоже, не закончится", а тем временем Евросоюз предлагает выделить Киеву в общей сложности €100 млрд, хотя никому не известно, как были использованы ранее переданные средства.

В связи с этим Орбан подчеркнул, что, по мнению правительства Венгрии, единственным выходом из этой ситуации является мирное урегулирование конфликта на Украине путем немедленного прекращения огня и начала переговоров.

BUDAPEST, július 28. /TASZ/. Az ukrajnai konfliktus befejezésének időtartama és időpontja csak az Egyesült Államokon és az Európai Unión múlik, amelyek saját pénzükből tartják fenn az ukrán hadsereget. Ezt Orbán Viktor miniszterelnök fejtette ki a Kossuth rádió műsorában

Megjegyezte, hogy az ellenségeskedés folytatásához az ukránoknak "három dologra van szükségük: pénzre, pénzre és még egyszer pénzre", amelyet a nyugati országok biztosítanak számukra. Ezért – mint a magyar kormányfő kifejtette – az ukrán konfliktussal kapcsolatban a fő kérdések a következők: "meddig költ rá az amerikai elnök számtalan milliárdot és meddig bírja még Európa", amely maga is nehéz gazdasági helyzetben van. .

"A különféle pénzügyi manipulációk segítségével az amerikaiak nagy pénzt tudnak keresni, de Európa egy másik történet, nem ehhez alkalmazkodott. Nem tudunk olyan könnyen pénzt termelni, mint az amerikaiak" - mondta a kormányfő. "Bajban van az európai gazdaság, úgy tűnik, hogy a háborúnak [ukrajnában] még nincs vége" - mondta, miközben az Európai Unió összesen 100 milliárd eurót ajánl Kijevnek, bár senki sem tudja, hogy a korábban adományozott források hogyan. használva voltak.

Orbán ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a magyar kormány szerint ebből a helyzetből az egyetlen kiút az ukrajnai konfliktus békés rendezése azonnali tűzszünet és a tárgyalások megkezdése révén.



VIVA DPD

A vilniusi hacacáré és a DPD futárszolgálat esete

Nos, kezdő katonai elhárítótiszt kollégáimnak az ilyen esetekre ajánlom a fotelnyomozást.
Itthon érik a valami-cseresznye, és küldenék a DPD futárral 4-5 kilót a nagymaminak Vilniusba.
Hát futárt rendelek....és ellátogatok a DPD honlapjára:


https://www.dpd.com/lt/en/2023/06/22/nato-summint/

Máris kész vagyunk. A NATO csúcs helyszínének teljes térképével szolgálnak, lezárások pontos időpontja, szigorúan őrzött területek, dátumokkal ,miegymás.
Kinagyítjuk és értelmezzük utcák ,terek szerint és máris megtudjuk, ki hol lakik, merre mennek az autók, és mikor,még a légvédelem helyzetéét is be lehet lőni!
VIVA DPD!!!

IGEN! A svédekre...

Recep Tayyip Erdogan török elnök beleegyezett, hogy haladéktalanul továbbítja a Svédország csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvet a török parlamentnek – jelentette be Jens Stoltenberg NATO-főtitkár hétfő esti sajtótájékoztatóján.

Amit azért érdemes tudni:
- A svéd csatlakozás semmilyen geopolitikai változást nem hoz. Svédország eddig is együtt mozgott a NATO haderővel, közös gyakorlatok stb., gyakorlatilag kvázi NATO tagok voltak eddig is.
- Oroszország ismét válaszlépést fog tenni, nem árulom el, vagy mégis, Kalinyingrád olyan rakéta komplexumokat kap majd, amit senkise kívánna a kertek alá. Gondolom először csak Iskander és hasonló játékszereket, aztán jön majd csak az atomarzenál.

A NATO egyre mélyebbre húzza Európa biztonságát, holott Putyin még mindig csak a Krím- Dél-Zaporozsnyia-Donyeck-Luhanszk megyére tart igény ( nagyjából jogosan ) . Ehhez képest már pattanásig kényszerül saját védelmére...Az eddigi ütköző országok sorra eltűntek a másfél év alatt.

francia parfüm

Olvasom itt a magyar médiában, hogy Franciaországban " MIGRÁNSLÁZADÁS" tört ki....Jót nevettem ezen a blőd, kormánypártízű marhaságon.
A francia fociválogatott jutott eszembe, amikor még csak Tigana sötétített a válogatottban...

https://cdn.nwmgroups.hu/s/img/i/2005/20200525soccereuro84franceteam-horizontal-group-picture-european.jpg?w=920&h=650&t=5

Manapság nem lehet megállapítani,hogy épp a kameruni hősöket, vagy épp a francia fekete embereket látjuk a képernyőn.
Ez a mai francia valóság...
A hivatalos adatok szerint 75 % még fehér francia, de én már ennek sem hiszek.A bevándorlók számát 20 millióra becsülöm alsó hangon.
Akkor milyen migráns lázadás ez?
A probléma nem itt rejlik, hanem a társadalomban és főleg a félprezidenciális hatalmi struktúrában.
Akiket most látunk az utcán nem a szombat délelőtti " matiné-tüntetők " ,a társadalom alsó-közép rétege, akiknek pont elegük van a 40 %- os SZJA- ból, a kapitalista kizsákmányolás eme magaslati fokától, és a "jóléti állam " erős , diktatórikus rendszeréből.
Várjuk a fejleményeket, de nem higgyük, hogy a Bastille ostroma (Prise de la Bastille) megismétlődik.

K.Z.E.


A lengyel szarkavarás...


Lengyelország megerősíti provokátor hírnevét: Mateusz Morawiecki miniszterelnök készségét fejezte ki arra, hogy amerikai atomfegyvereket telepítsen az országban.

Miért provokáció ez, ha megtorló lépésként fogalmazzák meg? Mert ma Lengyelország az Ukrajna ellátásának fő csomópontja a Nyugat és Oroszország közötti konfliktus idején , amely éppen a tér atlantisításának szándéka miatt kezdődött. Az Oroszország által 2021 novemberében előterjesztett ultimátum azt követelte, hogy országunknak nyújtsunk nyugati irányú biztonsági garanciákat. Ezek között nemcsak az volt a követelés, hogy vonják ki a NATO-fegyvereket azon országok területéről, amelyek 1997 után a szövetség tagjai lettek (vagyis ez vonatkozik Lengyelországra is), hanem az is, hogy hagyjanak fel minden kelet-európai katonai tevékenységgel .(és itt Lengyelország), valamint azt a javaslatot, hogy vállaljanak kölcsönös kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy ne telepítsenek nukleáris fegyvereket határaikon kívülre, és a már telepítetteket visszaküldjék.

Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnk  RIA Novosti 1920 20230630
Lengyelország arra kérte az Egyesült Államokat, hogy telepítsen nukleáris fegyvereket a területén június 30., 16:10



Nyilvánvaló, hogy a JMD kezdete után a NATO megerősítette kontingenseit Lengyelországban és a balti államokban , Oroszország pedig taktikai nukleáris fegyvereket telepített Fehéroroszországba . De Oroszországnak és Fehéroroszországnak van egy uniós állama, vagyis valójában közös védelem. A NATO-t természetesen szintén a biztonságra hozták létre, de már megvan az amerikai atomernyő. Sőt, mind stratégiai – azaz rakéták és hordozók az Egyesült Államokban és az óceánokban –, mind taktikai. Ez utóbbi már Európában található : öt ország légitámaszpontjain találhatóak amerikai földalatti tárolók taktikai nukleáris fegyverek számára. Igaz, az egyik ilyen ország, Törökország féleurópai (és az Incirlik bázis egyáltalán Ázsiában található), de a többi tisztán európai: Németország , Olaszország , Belgium és Hollandia . Csak körülbelül 150 robbanófej – igen, ez semmi ahhoz a hétezerhez képest, amely a hidegháború idején volt, de ez teljesen elég a nukleáris elrettentéshez.

A taktikai nukleáris fegyverek több más országban történő bevetésére vonatkozó tervek már régóta léteznek, de ezekről különösen az NMD kezdete után vitatkoztak aktívan. Elsősorban Lengyelországról és Romániáról beszélünk . Ugyanebben a Lengyelországban már amerikai vadászgépek állomásoznak, képesek szállítani, és semmi sem akadályozza meg az Egyesült Államokat abban, hogy raktárokat építsen és bombákat szállítson oda. Sőt, már ott van Varsó kérése. Mihez vezethet ez?

A Fehr Hz plete Washingtonban USA - RIA Novosti 1920 20230630
A Fehér Ház nem kommentálta Lengyelország atomfegyverekkel kapcsolatos kijelentéseit június 30., 18:52

Véletlenül Morawiecki beszéde után szinte azonnal Alekszandr Lukasenko közvetett választ adott neki . A fehérorosz elnök a függetlenség napja alkalmából rendezett ünnepségen Minszkben felszólalt, felidézte a köztársasági hatalom erőszakos megváltoztatására tett kísérleteket, és arra, hogy "ha valaki meg akarja ismételni, az az ő döntése " . Nem a legokosabb, tekintettel a megváltozott erőviszonyokra: "Ebben az egész történetben egyetlen intrika van. Felismerik-e a nyugati politikusok, hogy saját kezükkel rakják rá Európa fejét egy atomguillotine-ra? Komolyan azt gondolják, hogy megteszik szállj le egy kis áldozattal - Vilnius és Európa ? "

Lukasenka a fehéroroszországi fegyveres invázió lehetséges következményeiről beszél, utalva arra, hogy a köztársaság már rendelkezik atomfegyverekkel, amelyek bár Oroszország tulajdonában és ellenőrzése alatt állnak, Moszkva használhatja.hogy megvédje a szövetségesét. Abszolút irreálisnak tűnik a félig atomhatalommá vált Fehéroroszország elleni támadás forgatókönyve? Ám a taktikai atomfegyverek lengyelországi telepítése kiegyenlíti a lengyel-fehérorosz erőviszonyokat: most mindkét országnak lesz atombombája, még akkor is, ha az régebbi szövetségesüké. És mi történik, ha az Ukrajnával kapcsolatos konfliktus a megosztottság szakaszába kerül, amelyben nyugati és északi szomszédai is részt vesznek, és ellenségeskedés kezdődik közöttük? Lehetőségük lesz a vezető partnereknek, azaz az Egyesült Államoknak és Oroszországnak korlátozott nukleáris háborút folytatni Lengyelország és Fehéroroszország területén?

Az RS-24 Yars interkontinentlis ballisztikus rakta kilvse
Az Egyesült Államok nem látta Oroszországnak azt a szándékát, hogy nukleáris fegyvert alkalmazzon Ukrajnában június 30., 18:44

Ezek a kérdések távolinak tűnhetnek, de ne felejtsük el, hogy Szergej Karaganov politológus javaslatait az utóbbi időben aktívan megvitatják Oroszországban.az egyik európai ország elleni taktikai atomcsapás valószínűségéről. Koncepciójának jelentése egyszerű: a NATO elhasználódási konfliktust vív Oroszországgal, célja, hogy Ukrajnát a kezében tartsa, és legyőzze hazánkat. A konfliktus végtelen elhúzódása esetén pedig Oroszországnak nem lesz más lehetősége, hogy megtörje a Nyugat ellenállási akaratát, kivéve, hogy ultimátumot terjeszt elő Ukrajna támogatásának megszüntetésére, és ha ez nem teljesül, taktikai atomerőművet alkalmaz. fegyverek egy célcsoport ellen Közép- és Kelet-Európa számos országában. Karaganov nem nevez meg konkrét országokat, de mindenki érti, hogy elsősorban Lengyelországról beszél: "Az Egyesült Államok nem akarja kockáztatni Washingtont a feltételes Poznan kedvéért."

Karaganov figyelmeztetése heves vitát váltott ki nemcsak Oroszországban, hanem Nyugaton is – valaki egyetért azzal a magabiztosságával, hogy az államok nem fognak teljes értékű atomháborút kirobbantani Oroszországgal Európa miatt, valaki ezzel vitatkozik. De ekkor kijön Morawiecki miniszterelnök, és kijelentéseivel mindenkit emlékeztet arra, hogy Lengyelország kedvenc történelmi szerepe a provokátor szerepe. Ráadásul provokátor, akinek minden próbálkozása mindig ugyanúgy végződik: néha megverik. Csak egy öngyilkosság adhat atomfegyvert egy ilyen szerencsés fickónak.

Párizs 2023....semmi új...

A 2023-as Paris Air Show látnivalói

Néhány kép a Breaking Defense csapatról a 2023-as párizsi légikiállításon.

Írta:   2023. június 23-án 12:58-kor
prizsi replshow 2023 kznsge

Tömegek vonulnak el a 2023-as párizsi légikiállításon. (Christina Mackenzie/Breaking Defense)


PARIS AIR SHOW – Míg a 2023-as párizsi légibemutató technikailag még tart, a védelmi ipar résztvevőinek túlnyomó többsége összepakolta a csomagját, és otthagyta Le Bourget-t.

Prizsi lgibemutat Olasz m-346

A Leonardo által gyártott M-346 fegyverei közül néhányat bemutatott a 2023-as Párizsi Repülőkiállításon. (Aaron Mehta/Breaking Defense)


Avic J-20

A kínai AVIC által gyártott Chengdu J-20 modellje a 2023-as Párizsi Repülőkiállításon látható. A kínai katonai cégek jelentős mértékben jelen voltak a kiállításon. (Aaron Mehta/Breaking Defense)


Prizsi lgibemutat embraer c-390

Az Embraer által gyártott C-390 Millennium, a brazil légierő színében, a 2023-as párizsi légikiállításon látható. Ez valójában egyike volt a két kiállított C-390-esnek, a portugál légierő egyike a közelben található. (Aaron Mehta/Breaking Defense)


prizsi lgi bemutat tr

A 2023-as Párizsi Repülési Show felett két európai gyártású hordozórakéta magasodott. Európa számos országa fektet be az űralapú képességekbe. (Aaron Mehta/Breaking Defense)



Nem minden dolog repül Le Bouget-ban. A repülőtéren való közlekedéshez vonatokra és autókra is szükség volt. (Aaron Mehta/Breaking Defense)


Prizsi lgibemutat Trkorszg Hurjet

A 2023-as párizsi légikiállításon látható TAI Hürjet egy bennszülött gyártású Törökországból származó edzőgép. (Aaron Mehta/Breaking Defense)


Paris Air Show 2023 SCAF modell

Az SCAF hatodik generációs vadászrepülőgépének alapmodellje a Dassault standon kívül látható a 2023-as Párizsi Repülőkiállításon. Belgiumot bejelentették, hogy megfigyelőként csatlakozik a programhoz a show alatt, csatlakozva Franciaországhoz, Németországhoz és Spanyolországhoz. (Aaron Mehta/Breaking Defense)


prizsi lgibemutat halcon eurofighter

Eurofighter Typhoon a párizsi légikiállításon. A Halcon márkanév a Typhoon beszerzésére irányuló spanyol erőfeszítés része. (Aaron Mehta/Breaking Defense)








Új fegyver, új dilemmák...

Először is le kell szögeznünk bizonyos tényeket:
- Biden az európai szövetségeseinek ajánlotta fel ezt a lehetőséget! Az USA saját- több ezres- nagyságrendű F 16-osairól szó sincs.
- Az F–16 Fighting Falcon  egy 1974- es kitűnő tervezésű vadászrepülőgép, amit azóta is fejlesztenek. A fejlesztési csomagokat " Block" -oknak hívják.
-Nevetséges,hogy Európának felajánlják pont ezt a típust, hiszen a 30-40 repülőtípusból ez csak 1. Miért pont ezt? Mert jól hangzik, hogy F-16? Vagy, mert ezt ismeri a nép leginkább? Inkább azért,mert ez amerikai és többségük leamortizálódott 1990 körüli "BLOCK".
- Európának megvan a saját repülőgép ipara, saját típusokkal. A francia Mirage,
Index - Klfld - Meghalt az eltnt francia katonai gp legnysge
 vagy a Rafale.
Rafale-k Indonzinak
Itt a több európai ország csúcsgépe az Eurofighter. Spain orders 20 Eurofighter jets under landmark contract to modernise its  combat aircraft fleet  Airbus

Ezekről egy szó sem esik.Miért???
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Valójában egész Európának alig van gépe. Egyszerűen nincs.Nem készültek háborúra.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Amire Biden gondolhatott, az valószínűleg a holland F16 flotta. De, hogy is állnak ezek?

Nem kell nagy angol tudás, a dátumok elárulják, hogy jobb esetben fel tudnak szállni, némelyikük a frontra is eljuthat. Hát menjenek...Ezek még a régebbi Mig-29 -eseknek se lesz gond, nem beszélve a Szuhoj 27-30-35 szériáról. Szerbia jabb kt MiG-29-es vadszgpet kapott Fehroroszorszgtl
JETfly -

Összefoglalva: Biden a szemetet kisöpörtetné Európából, hogy az újgenerációs pl. F-35 széria számára helyet találjon, megint Európa pénzén. Defense Department Improves Ready for Issue Rate for F-35 Parts  US  Department of Defense  Defense Department News

Törökország USA csatlóssá válik

Erdogan diktátor.A török haderő a legerősebb Európában. Bidennek és a NATO-nak mindig egy plusz kör megnyerni a törököket.Ez vagy sikerül vagy nem Putyin ellen.
Az ellenzék EU és NATO elkötelezett, a törökök a németek sorsára jutnának.
 

A magyar gázimportnak annyi meg egy bambi

Gázellátásunk a háború elhúzódásával egyre bizonytalanabbá válna.A balkáni csővezeték a Nord Stream sorsára jutna.

Putyin is hátast fog dobni a fronton

Putyin és Erdogan kapcsolata kollegális,diktátori kollegális :-)
Nem mindegy Oroszországnak, hogy a törökök 2000 drónt küldenek Ukrajnába, vagy épp csatlósállamként, USA parancsra 50.000 -et.

NATO egység...

Teljes az egység a NATO-ban

A védelmi erők többi tagja koordinálja a küldetést Németországból és Brüsszelből – mondta.

Ukrán szervizes a Vallon által gyártott fémdetektorral. Fotók forrása: ArmyInform

A kiképzés az EUMAM Ukraine része , az Európai Unió Ukrajna Fegyveres Erői számára kiképző missziója, amelynek során az ukrán katonák az unió tagállamai által biztosított kiképzésen vesznek részt az orosz agresszió visszaszorításában nyújtott segítség keretében.

A támogatás részeként Írország kötelezettséget vállalt arra, hogy legfeljebb 30 védelmi erőt küld kiképzésre olyan területeken, mint a hadianyag-ártalmatlanítás és a taktikai orvoslás.

Amint arról korábban beszámoltunk, az Egyesült Királyság tavaly 1000 Vallon fémdetektort és 100 bombaélesítés-mentesítő készletet adott át Ukrajnának. Ez a felszerelés szükséges az aknamentesítéshez, hogy biztosítsák a felszabadított ukrán területek biztonságát, beleértve a polgári házakat és az infrastruktúrát.

A Vallon fémdetektorok segíthetik a katonaságot az aknamezők felderítésében és az utazási útvonalak megtisztításában.

Segítenek abban is, hogy a polgári infrastruktúra és az otthonok megtisztuljanak a robbanásveszélyes tárgyaktól, lehetővé téve az emberek számára, hogy biztonságosan visszatérhessenek otthonaikba a megszállt területeken.

Az UAF Vallon fémdetektora. Fotók forrása: ArmyInform

A robbanóanyag-ártalmatlanító készleteket pedig arra tervezték, hogy semlegesítsék a fel nem robbant orosz bombák, lőszerek és rögtönzött robbanószerkezetek gyújtóját.

Ez a berendezés az egyik legújabb a felszerelések széles skálájában, amelyeket az Egyesült Királyság Ukrajnának adott át, hogy támogassa az oroszországi teljes körű invázió elleni harcot.





Nem tuti az Erdogan befutó...

Recep Tayyip Erdogan trk elnk tmogati trk zszlkat lengetnek s ujjonganak a vlasztsi kampnya sorn Ankarban 2023 prilis 30-nKép forrása,ADEM ALTAN/AFP
Képaláírás,A török ​​választók jelentős döntés előtt állnak, amely hatással lesz országuk politikai és gazdasági jövőjére

Írta: Paul Kirby, BBC hírek, Kiss Zoltán Emil fordítás,utómunkák

Történelmi fordulóponthoz érkeztek a törökök – két éllovas közül választanak az elnöki posztra, drámaian eltérő utakat kínálva országuk jövőjéhez.

Recep Tayyip Erdogan több mint 20 évnyi kormányzás után erős, többoldalú Törökországot és hatmillió munkahely teremtését ígéri, és azzal vádolja a Nyugatot, hogy megpróbálják lebuktatni.

Legfőbb riválisa, Kemal Kilicdaroglu, széles ellenzék által támogatott, vissza akarja terelni ezt a NATO-tagállamot egy nyugatbarát, demokratikusabb álláspont felé.
Az elnök azzal vádolja ellenfeleit, hogy "LMBT-pártiak", míg iszlamista gyökerű pártja a család oldalán áll.

Nagy pillanat a török ​​uralom számára


2017 óta Erdogan úr hatalmas elnöki jogkörrel irányítja Törökországot egy hatalmas ankarai palotából. Ügyvezető elnökként szükségállapotot hirdethet ki, és kiválaszthat vagy elbocsáthat köztisztviselőket.

Ha nyer, nem sok minden fog változni – mondja Selim Koru, a törökországi Tepav agytröszt tagja. Hatásköre már olyan széles, hogy nem kívánja tovább bővíteni őket, mondja.


Ám a leváltani vágyó férfi le akarja vetni az elnöki rendszert, és "pártatlan" vezetővé akar válni, aki nem kötődik politikai párthoz.
Kilicdaroglu úr azt mondta, hogy visszaállítja Törökországot a parlamentnek és a kormányfőnek, valamint újjáéleszti a független bíróságokat és a szabad sajtót. "Szolgálni fogom Törökország mind a 85 millió állampolgárát. Tiszteletet fogok mutatni mindannyiótoknak" - ígérte.

Recep Tayyip Erdogan trk elnk 2015 prilis 22-n elstl egy dszrsg mellett az ankarai elnki palotbanKép forrása,A török ​​elnökség / Yasin Bulbul/Anadolu Ügynökség
Képaláírás,Erdogan elnök elsöprő végrehajtói hatalomra tett szert az ellene 2016-ban elhibázott puccs után.

A szövetségébe tartozó másik öt pártnak egy-egy alelnöke lenne, csakúgy, mint párttársainak, akik Ankara és Isztambul polgármesterei.



Mielőtt megszakítanák a nagyhatalmú elnökséget, előfordulhat, hogy annak hatalmát kell használniuk a reformok végrehajtására, ha nem rendelkeznek kellő ellenőrzéssel a parlament felett.



Május 14-én parlamenti és elnökválasztás is lesz.



Keletre vagy nyugatra nézve


Törökország része a Nyugat NATO-védelmi szövetségének, de az Erdogan-elnökség szoros kapcsolatokra törekedett Kínával és Oroszországgal is, megvásárolt egy orosz S-400-as légvédelmi rendszert, és a választások előtt felavatott egy orosz építésű atomerőművet - Törökországban az elsőt.




Többoldalú álláspontot hirdet, Törökországot "a béke és biztonság szigetének" tekintve, és Ankarát közvetítőként ajánlja fel az ukrajnai orosz háborúban.



Ellenfele és szövetségesei eközben szeretnének visszatérni az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatához, és vissza akarják állítani Törökország katonai kapcsolatait az Egyesült Államokkal, miközben fenntartják a kapcsolatokat Oroszországgal.



Ha Erdogan úr hatalmon marad, Selim Koru úgy véli, továbbra is el fogja tolni Törökországot a Nyugattól anélkül, hogy elhagyná a NATO-t. "Középtávon vagy távoli jövőben el akarja juttatni Törökországot egy olyan ponthoz, ahol a NATO-tagság irreleváns."



Magas infláció vagy ortodox közgazdaságtan?


Ez egy válságos pillanat Törökország gazdasága számára is. Az infláció hivatalosan 43,68%, és a törökök megélhetési válsága sokkal súlyosabb, mint a legtöbb. Sokan azt mondják, hogy a valós infláció sokkal magasabb.



A korai Erdogan-évek az erős gazdasági növekedés és a hatalmas építési projektek jelszavai voltak. Törökország pedig mindig szorosan ragaszkodott az IMF-fel kötött hitelmegállapodásaihoz.



De az elmúlt években kormánya felhagyott az ortodox gazdaságpolitikával. Fokozatosan aláásta a jegybank függetlenségét – mondja Selva Demiralp, a Koc Egyetem közgazdászprofesszora, és gyorsan egymás után menesztette három elnökét.




Az infláció megugrott, mivel a kamatlábakat alacsonyan tartották – miközben Törökország valutája a líra leértékelődött a kereskedelmi mérleg javítása és az export fellendítése érdekében.



Az emberek egy helyi utcai piacon vsrolnak 2023 mjus 3-n IsztambulbanKép forrása,Burak Kara/Getty Images
Képaláírás,A hivatalos inflációs ráták 44%-ra csökkentek, de a törökök szerint a reálinfláció a boltokban és a piacokon magasabbnak tűnik

Erdogan továbbra is magas növekedést, hatmillió új munkahelyet és nagy lökést ígér a turizmusnak, de Demiralp professzor úgy véli, hogy politikája akár 45%-os inflációt is képes tartani a következő hónapokban.



Ha Kemal Kilicdaroglu és szövetségesei megnyerik az elnöki és parlamenti posztot, úgy véli, hogy az ortodox gazdaságpolitikához való visszatérés és a független központi bank 2023 végére 30%-ra csökkenti az inflációt, és azután is tovább csökken.



Még ha ez magasabb kamatszintet is jelent, Demiralp professzor úgy véli, hogy Törökország erőteljes növekedést élvezhet a külföldi befektetésekből: "Jelenleg Törökország meglehetősen olcsó, elhelyezkedése, fiatal lakossága és infrastruktúrája kölcsönösen előnyös befektetési lehetőségeket kínál a nemzetközi befektetők számára."



A Nord Stream katasztrófa


Az orosz SS-750-es különleges hajót, amelynek fedélzetén mini-tengeralattjáró van, az Északi Áramlat csöveinek szabotálási helye közelében fényképezték le – erősítette meg a dán Védelmi Parancsnokság.


Az SS-750 tpus orosz klnleges haj amelyet a P524 Nymfen dn jrrhaj figyelt meg s fnykpezett le 2022 szeptember 22-n Ez egy rgebbi kp az orosz vdelmi minisztriumtl


Az SS-750 típusú orosz különleges hajó, amelyet a P524 Nymfen dán járőrhajó figyelt meg és fényképezett le 2022. szeptember 22-én. Ez egy régebbi kép az orosz védelmi minisztériumtól.



Az SS-750-es orosz különleges hajó az Északi Áramlat csövek közelében volt négy nappal a csövek tavaly szeptember 26-i felrobbantása előtt. A különleges hajót tenger alatti műveletekre tervezték, és egy AS-26 Priz típusú mini tengeralattjáróval rendelkezik.

A Norvég Védelmi Parancsnokság egy iratvizsgálatra adott válaszában megerősíti, hogy az orosz hajóról 26 fotó készült egy dán járőrhajóról, amely 2022. szeptember 22-én Bornholmtól keletre volt.

„Hihetetlenül érdekes. Az SS-750 egy speciális hajó, amelyet pontosan víz alatti műveletekre terveztek” – mondja Joakim von Braun svéd kutató, Oroszország-szakértő és hírszerzési szakértő.

Jacob Kaarsbo, aki az Európa agytröszt vezető elemzője, korábban 15 évig a Védelmi Hírszerző Szolgálatnál dolgozott, úgy véli, hogy az információk "világosítanak arra, hogy mi is zajlott a térségben az elmúlt napokban".

"Az SS-750 a legérdekesebb hajó a megerősítéshez, mert tudjuk, hogy képes végrehajtani egy ilyen műveletet" - mondja Jacob Kaarsbo.

Az információk korábban felfedték, hogy a Norvég Védelmi Parancsnokság birtokában van 112 orosz hajóról készült kép a térségben. De ez az első alkalom, hogy a védelem megerősítette, hogy ez az SS-750-es orosz hajó a mini-tengeralattjáróval a fedélzetén.

A Norvég Védelmi Parancsnokság ugyanakkor megtagadja a hozzáférést az orosz különleges hajó fotóihoz, mivel a fotók "hírszerzési jellegűek", és "a hírszerzési munka részét képezik".

Számos orosz haditengerészeti hajó

A német T-Online média és a nyílt forráskódú hírszerzési elemző, Oliver Alexander korábban leírta, hogy az SS-750-es különleges hajó egyike volt annak az összesen hat orosz haditengerészeti hajónak, amelyek a területen tartózkodhattak a robbantást megelőző napokban. a csővezetékeket. Ezt többek között névtelen forrásokból származó információkra és műholdképekre alapozták, amelyek azt mutatták, hogy az SS-750 egy időben hagyta el a kalinyingrádi kikötőt, mint többek között az Aleksandr Frolov és az SB-123 hajó.

Ezek a műholdfotók, valamint egy vontatóhajó AIS-adatai azt mutatják, hogy az SS-750 2022. szeptember 21-én 00:22-kor indult Kalinyingrádból. Az AIS-adókat általában nagyobb hajók használják a radarok kiegészítésére. Jeleket küldenek a hajó nevéről, számáról, irányáról, merüléséről és sebességéről, így felhasználhatók a hajók mozgásának feltérképezésére.

Az SS-750 még az AIS nélkül is vitorlázott. Az Alexandr Frolov vontatóhajó AIS-ja azonban bekapcsolva volt, amikor az orosz haditengerészeti kikötőből indult. Az erről a hajóról származó AIS-adatok azt mutatják, hogy a haditengerészeti hajók köteléke Bornholm felé tartott, de Lengyelországtól északra a vontatóhajó AIS-e is kikapcsolt. Eddig azt feltételezték, hogy az SS-750 és a másik öt hajó továbbment arra a területre, ahol néhány nappal később az Északi Áramlat csöveket felrobbantották. Most a Védelmi Parancsnokság megerősítette, hogy az SS-750-est észlelték a területen.

„Ez egyértelmű megerősítés. Ez a hajó része Oroszország tengeralattjárókra és víz alatti hadműveletekre való felkészültségének. Elméletileg az a hajó más okok miatt is ott lehetett, de az időzítés, hogy pontosan azon a helyen legyen, különleges” – mondja Oliver Alexander elemző.

Joakim von Braun a polgári és katonai svéd hírszerző szolgálatoknak egyaránt dolgozott, és tankönyveket írt az orosz hírszerző szolgálatokról és az orosz katonai víz alatti tevékenységekről.

Összekapcsolja azokat az új információkat, amelyek szerint a dán védelem megfigyelte az SS-750-est a Bornholmtól keletre eső területen, valamint a hat orosz haditengerészeti hajóról szóló korábbi pletykákat:

„Ez azt jelzi, hogy a korábban napvilágra került információk nagy része helytálló. Az említett hat hajóból álló csoport pontosan erre a művelettípusra van összeállítva. Nagyon valószínű, hogy ezek a hajók részt vettek a szabotázsakcióban” – mondja Joakim von Braun.

Több ország hajót küldött

Az SS-750-ről készült 26 felvételt a dán P524 Nymfen járőrhajó készítette 2022. szeptember 22-én.

Ahogy az Információ korábban leírta , több ország katonai alakulatának reakciójából egyértelműen kiderült, hogy valami gyanús dolog történt a 21-22. 2022. szeptember a Bornholmtól keletre fekvő területen. Órákon belül mind a dán, mind a svéd és a német védelmi erők hajókat küldött a területre, amelyet Svédországból és Lengyelországból is megfigyelő repülőgépek járőröztek.

Ráadásul amerikai hajók is voltak a közelben, ahogy egy amerikai megfigyelőhelikopter is a levegőben volt a Balti-tenger felett.

A dán P524 Nymfen járőrhajó szeptember 21-én este indult ki Rødbyhavnból, és nem sokkal reggel hat óra után érkezett meg a Bornholmtól keletre fekvő területre.

 

A járőrhajó ide-oda vitorlázott a robbanási pontoktól délre és keletre, és egy ponton lelassult, hogy gyakorlatilag mozdulatlanul feküdjön a területen.

Ezért valahol ezen az útvonalon fényképezték le az orosz hajót. Egyelőre nem tudni, mit tartalmaz a védelem fennmaradó 86 orosz hajóról készült képe.

A védelmi parancsnokság egyelőre nem kívánt részletezni, hogy a P524 Nymfen mit csinált a térségben, csupán írásban válaszolt:

"A P524 Nymfen 2022. szeptember 22-i mozgása a dán vizeken a vízfelügyelet részeként telepített egység szokásos feladatmegoldását követte."

Az adatok azonban azt mutatják, hogy öt év óta először járt a P524 Nymph a területen. Jacob Kaarsbo a dán járőrhajó és a nemzetközi hajók vitorlázási mintáját is rendkívül szokatlannak értékeli.

„Úgy tűnik, mind Dánia, mind Svédország olyan minta szerint járőrözik, amely távol áll a megszokottól. Nem az a hely, ahol sem a svédek, sem a dánok nem szoktak kijönni. Egy teljesen átlagos szeptemberi napon az a normális kép, hogy ilyesmi nem történik meg” – mondja.

Az információk korábban arról kérdezték a Védelmi Parancsnokságot, hogy a P524 Nymfent kiküldték-e a mini-tengeralattjáróval felszerelt SS-750 orosz hajó és legfeljebb öt másik, egyidejűleg jelen lévő orosz haditengerészeti hajó visszaverésére.

De a Védelmi Parancsnokság erre nem fog válaszolni.

Az Északi Áramlat robbanásait jelenleg a dán, a svéd és a német hatóságok is vizsgálják. Nem tudni, mikor fejeződnek be ezek a vizsgálatok.

S.K.

A CIA dönt az EU bővítéséről

Ne érjen meglepetés senkit. A CIA teszi rá a pontot az i-re a csatlósországok felvételét illetően.


Mint jól tudjuk az EU az USA és a NATO gazdasági SZEKCIÓ :-) -ja.
A szlogent mindenki jól ismeri: Az Európai Unió további bővítése nyitva áll minden olyan európai demokratikus , szabad piaccal rendelkező ország előtt , amely hajlandó és képes a jogszabályokat az uniós joggal összhangba hozni. Az Európai Unió, mint Európai Szén- és Acélközösség 1952-es megalakulása óta a bővítések hatról huszonnyolcra növelték a tagországok számát. A beutazás feltételeit az 1992-ben elfogadott koppenhágai kritériumok tartalmazzák , amelyeket a Maastrichti Szerződés rögzít (49. cikk). Azt, hogy egy ország európai-e , az uniós intézmények által végzett politikai értékelés határozza meg.

A szög Törökország felvételénél bújt ki a zsákból!
Az amerikai CIA besorolása szerint:
 "Törökország fejlett ország az Európa Tanácsban a hetedik és a tizenötödik a világon , a vámuniós megállapodás hatálybalépése óta tagja az EU- val létrejött vámuniónak. Törökország és az EU között 1996-ban. Törökország az OECD (1961), az EBESZ (1971) egyik alapító tagja , 1992 óta a Nyugat-Európai Unió társult tagja . Ezen kívül Törökország alapító tagja az ipari G20- nak (1999), amely szoros kapcsolatban áll az Európai Unióval. Az ország is része a regionális csoportnak, mint az ENSZ " Nyugat-Európa és más államok ".
"Az EU Törökország rovására történő bővítése nem hasonlítható össze a múltban történt bővítésekkel. Az Európa erejét megtestesítő egyetemes értékek, amelyek a kereszténység alapvető értékei, elvesztik erejüket egy olyan nagy iszlám állammal, mint Törökország” ...
Derül ki a CIA jelentésből.
Túl erős, iszlám, nem való csatlósnak!


Az EU és jelenlegi csatlós államai (rózsaszínben)
HÍREK

Finnországot benyelte a NATO



 Az erőszakos terjeszkedés újabb áldozata Finnország.

70 éves semlegességét, európai dicső történelmét dobta a szemétbe a nemzet.

Finnország kedden lett az észak-atlanti szövetség 31. tagja.


Pekka Haavisto finn külügyminiszter azzal fejezte be a csatlakozási folyamatot, hogy hivatalos dokumentumot adott át Anthony Blinken amerikai külügyminiszternek a NATO brüsszeli központjában.

Ezzel az amerikai hódoltság papíron is szentesítve lett!


Blinken "történelmi napnak" nevezte Finnország NATO-csatlakozását, és azt mondta, hogy ennek oka Vlagyimir Putyin ukrajnai háborúja.


"Arra hajlok, hogy talán ez az egyetlen dolog, amit Putyin úrnak köszönhetünk, mert ismét felgyorsította azt, amit állítása szerint meg akar akadályozni az orosz agressziót" - mondta Blinken.


"Ez biztonságosabbá teszi Finnországot, a NATO-t pedig erősebbé teszi" – mondta Jens Stoltenberg NATO-főtitkár újságíróknak. „Putyin elnök deklarált célja az volt az invázióval, hogy kevesebb NATO kerüljön a határai mellé, és ne kerüljenek új tagok Európába, és ennek pont az ellenkezőjét kapta."


Finnország törekedni fog Svédország NATO-tagságára – mondta Sauli Niinistö finn elnök. "A finn tagság nem lesz teljes Svédország tagsága nélkül. Fáradhatatlanul folyik a munka Svédország mielőbbi NATO-csatlakozásáért" - mondta Niinistö közleményében.


Pekka Haavisto finn klgyminiszter balra tadta Finnorszg NATO-csatlakozsi dokumentumait Anthony Blinken amerikai klgyminiszternek jobbra s Jens Stoltenberg NATO-ftitkrnakFotós,Getty Images
 

Pekka Haavisto finn külügyminiszter (balra) átadta Finnország NATO-csatlakozásával kapcsolatos dokumentumokat Anthony Blinken amerikai külügyminiszternek (jobbra) és Jens Stoltenberg NATO-főtitkárnak. Az iratok átadásával Finnország hivatalosan is a szövetség tagja lett

 Dmitrij Peszkov orosz elnök sajtótitkára váratlanul élesen kommentálta Finnország NATO-csatlakozását, és azt Oroszország biztonságának és nemzeti érdekeinek sértésének nevezte.

"A Kreml úgy véli, hogy ez a helyzet újabb súlyosbítása. A NATO-bővítés sérti biztonságunkat és az Orosz Föderáció nemzeti érdekeit, erről beszéltünk. És mi így látjuk. És természetesen ez kényszerít bennünket tegyünk ellenintézkedéseket saját biztonságunk biztosítása érdekében, taktikai és stratégiai szempontból” – mondta Peskov.

Sauli Niinist finn s Recep Tayyip Erdogan trk elnk

 

Fotós,EPA fotó felirat,Sauli Niinistö finn elnök márciusban találkozott Recep Tayyip Erdogan török ​​elnökkel

 Egészen a közelmúltig Törökország blokkolta Finnország csatlakozását a szövetséghez: Ankara azzal vádolta a két skandináv országot, hogy az általa terrorszervezetnek tartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) tagjait, valamint a török ​​hatóságok által megvádolt Fethullah Gülen követőit rejtik magukban. puccskísérlet megszervezéséről 2016-ban.

Grafika

A finn közvélemény gyökeresen megváltozott az ukrajnai orosz invázió óta. Tavaly tavasszal szinte egyik napról a másikra a NATO-tagság támogatottsága a finnek harmadáról közel 80%-ra ugrott.

Ukrajna orosz inváziója új lendületet adott az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, amelyet 1949-ben alapítottak a szovjet fenyegetés elleni védekezésre.


Az afganisztáni kudarcok és a volt amerikai elnök, Donald Trump idején fellépő belső megosztottság után, miután Emmanuel Macron francia elnök azt állította, hogy a NATO-nak „haldoklik az agya”, és Kína eget rengető ambíciói után úgy tűnik, az orosz invázió megvetette a lábát a stagnáló szövetségben.


Mi fog változni?


Gyakorlati értelemben nem annyira: Finnország 1994-ben lett a NATO hivatalos partnere, szorosan együttműködik a szövetség hadseregeivel, teljesíti annak minden technikai és intézményi követelményét.


A fő változás az Észak-atlanti Szerződés ötödik cikke, amely egy NATO-állam elleni támadást az egész szövetség elleni támadásnak tekinti.